Látás éter
Tartalom
A látásról A szemünk ama képessége, melynél fogva a térben tájékozódunk. A szem gömb alakú szerv, melynek elülső része kissé kidomborodik.
Elől az átlátszó szaruhártya védi. A szemlencse — mint egy fényképezőgép objektívje — leképezi a világot a látás éter hátsó belső felét burkoló ideghártyára, a retinára.
A legélesebb látás a retina középső részén, a sárga folt területén, és azon belül a foveán alakul ki. A retina ingerületeit idegszálak továbbítják az agyba, ahol ezek kilépnek a szemből, ott található a vakfolt. A szembe eső éter-rezgések az ott levő ideghártyát izgatják és minőségük szerint különböző fényérzést támasztanak.
A fényérzésekből ismerjük fel a világító tárgyakat és ezek helybeli viszonyait. Lényegében az emberi szem egy sötét kamarával látás éter össze.
Égő érzés. Használjon zárt rendszert vagy szellőztetést. Friss levegő, pihenés. Fél-ülő helyzet.
A tárgyak éles képét a sötét kamarában a homályos üveglap, a szemben az ideghártya fogja fel. Képpé egyesíti a fénysugarakat a sötét kamarában az üveglencse, a szemben ennél sokkal összetettebb fénytörő rendszer. A szemben a fénysugarak a porchártyán, csarnokvízen, szemlencsén és üvegtesten keresztül haladva jutnak az ideghártyára.
Legnagyobb törést szenvednek, midőn a levegőből a porchártyára jutnak, azután a szemlencse két felületén. Az ideghártyán a sugarak a külső tárgyak fordított képét adják, csak úgy mint a sötét kamarában homályos üveglapon.
A valamely tárgy egyes pontjaitól jövő sugarak az ideghártyán egy-egy képpontban egyesülnek, amint erről fehér házinyulak festékmentes szemén meg lehet győződni.