A szín hatása a látásra, A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tartalom
© 2011-2020 Komló Média - Hírek, információk, televízió
Felismertük ugyanis, hogy a szembe jutó fény színképe spektruma a megfelelő színszűrő alkalmazásával annyira megváltoztatható, hogy hatása a hibás receptor érzékenységének kívánt módosításával egyenértékű lesz.
Az eljárás még egy fontos tényezőn alapul. A színes szűrő hullámhosszról-hullámhosszra különböző mértékben csökkenti a szembe jutó fény intenzitását, ezért a receptorok érzékenysége látszólag lecsökken. Szerencsére az emberi szem alkalmazkodási adaptációs képessége kompenzálni tudja ezt a mellékhatást, sőt ennél nagyságrendekkel nagyobb adaptációs képessége is van.
Műszaki Optika
Itt persze nemcsak egyszerűen a pupilla kitágulására kell gondolni, azaz nemcsak a csökkent fénymennyiséget kell kompenzálni, hanem az egyes receptorok érzékenységének arányait kell újra helyreállítani. Az emberi szemnek meg van ez a képessége is. Ezt a képességet szín-adaptációnak nevezzük, és rendszeresen használjuk a színlátás javító szemüveg nélkül is. Ha például a fehér színű napfényről egy sárgás fényű lámpával megvilágított helyiségbe lépünk, a fehér felületeket, sőt a többi színt is a szín hatása a látásra sárgásnak látjuk, a szín-adaptáció következtében azonban a színek rövidesen ismét természetesnek hatnak.
Gyógyítani nem lehet
Ezt a jelenséget kori jellemzői szín konstanciának. Ez a szín-adaptáció a színlátás javító szemüveg felhelyezése után néhány percen belül bekövetkezik, és éppen ez kell ahhoz, hogy a korrekciós szemüveg kifejtse a javító hatását.
A szín-adaptáció teljes kialakulásának az a jele, hogy a fehér felületeket a korrekciós szemüvegen keresztül ismét fehérnek látjuk. A színtévesztés korrekciójának elve tehát két lépésből áll: egyrészt a hibás receptor érzékenységi területének színszűréssel történő eltolása, másrészt a receptorok közötti viszonynak a színadaptáció általi helyreállítása.
Az elv egyszerű és érthető. A gyakorlatban azonban bonyolultabb a helyzet, mivel nemcsak egy receptorunk van. Ezt viszont nehéz elérni, mivel — különösen a zöld és vörös receptorok — spektrális érzékenységi tartománya egymáshoz közel helyezkedik el, sőt át is fedi egymást egy viszonylag széles hullámhossz tartományban.
Ezt a problémát úgy oldottuk meg, hogy a színszűrő tervezését három spektrumtartományban külön-külön végeztük el, majd a három szűrőgörbét egyesítettük. Ugyanis nem egyszerű fizikai mennyiséget — mint pl.
JOGI NYILATKOZAT
Bizonyára ezért van az, hogy az elmúlt év folyamán több mint száz mérési módszert és eszközt dolgoztak ki a színtévesztés mérésére. A más- és más módszerekkel kapott mérési eredmények a színlátást különböző szempontokból jellemzik.
Sok esetben ezek az eredmények egymásnak ellentmondhatnak. Ezért a színtévesztést legalább két különböző módszerrel kell megvizsgálni. A színtévesztés mérésére leggyakrabban a pszeudoizokromatikus teszteket és az anomaloszkópot alkalmazzák. Ezeken a képeken az átlag-megfigyelő bizonyos betűket, valamilyen számokat, vagy más alakokat lát kirajzolódni, míg ezek az ábrák a színtévesztők számára felismerhetetlenek maradnak.
Hogyan működik a színlátás?
A pontok színei, amelyekből az alakot, illetve a hátteret kirakják, pszeudokromatikus párokat alkotnak. Ez azt jelenti, hogy világosságuk és szín telítettségük azonos, csak színárnyalatban különböznek egymástól 4.
A vörös-zöld színtévesztés felismerésére szolgáló képeken általában narancssárga és sárga pontok alkotják a figurát, míg a háttér sárga és sárgászöld pontokból áll — vagy megfordítva. A tesztlapokat olyan festékkel nyomtatják, amelyeket speciális festékanyagból, direkt keveréssel állítanak elő, ezért ezeket az ábrákat nem lehet színes nyomtatással tökéletesen reprodukálni.
Nagyon fontos a tesztnél a megfelelő megvilágítás biztosítása.
Vörös fénnyel javították az emberi látást
A legjobb megoldás halogén lámpa vagy kompakt fénycső alkalmazása. Azok a fénycsövek viszont, amelyek vonalas spektrumú fényt bocsátanak ki, "neon-cső"nem használhatók színlátás vizsgálatra.
A megvilágítás diffúz, szórt fényű legyen, sem túl sötét, sem vakítóan világos. Ne legyen a vizsgált személlyel szemben vakító fényforrás, és ne világítsunk úgy, hogy a teszt-ábra csillogása zavarja a látást.
Ha a vizsgálat során kettőnél több hibát követ el, színtévesztőnek tekinthetjük. A pszeudoizokromatikus teszt csak egy a színtévesztés kiszűrésére alkalmas módszerek közül.
A teszt alapján nem lehet a színtévesztés típusára és súlyosságára következtetni, bár fel lehet tételezni, hogy valaki, aki több képet is elvét, rosszabb színlátással rendelkezik, mint az, aki kevesebbet hibázott. A pszeudoizokromatikus tesztek elsősorban a színek közötti különbségtétel képességét ellenőrzik. A pszeudoizokromatikus teszt-könyv viszonylag olcsó és kezelése a szín hatása a látásra.
Segítségével mégis csak az állapítható meg, hogy valakinek a színlátása gyenge, vagy sem. A színtévesztés súlyosságának és típusának meghatározására azonban nem alkalmas.