A látás paradoxonjai. Téka / Klikkrec (Földényi F. László: Képek előtt állni c. könyvéről)

Ezek szerint nem kizárt, hogy a glória már az itteni világra is rávetüljön, amely persze nem olyan ragyogó, mint a túlvilág.

Az itteni homályt és az ottani fényt állítja szembe Novalis, s mint Platón, ő is lát esélyt arra, hogy a kettő érintkezzen. De nemcsak a költők vagy a szerelmesek magasabb rendű őrjöngésekor, mint Platón vélte, hanem az álombeli látáskor is. Ám ha az álomnak a látás a tárgya, akkor ez azt jelenti, hogy létezik olyan látás, amely nemcsak kifelé irányul, a dolgokra, a látványokra, vagyis mindarra, ami látható.

Hanem arra is, ami szemmel nem 7.

Látni és láttatni

látás. Mi az, ami nézés közben a legkevésbé látható? Maga a látás. A látás látása: ez a túlvilági ragyogás érzékelésének az előfeltétele, állítja hallgatólagosan Novalis. Az eszköz a látás ekkor saját működésének nemcsak közege, hanem tárgya is. A látás paradoxonjai legújabbkori médiatechnológia problémája körvonalazódik itt, és az önmagukra irányuló megfigyelő technikák zárt láncolata sejlik föl.

Novalis föltevése persze korántsem előzmények nélküli. Az önmagára irányuló látás paradoxonja az európai misztikának az egyik kitüntetett témája volt. Csúcspontját Nicolaus Cusanus Isten látásáról De visione Dei, című munkájában éri a normandiai látványon, amelynek már címe is megoldást kínál: Isten az, akinek a látása olyannyira átfogó, hogy önmagának is tárgyává tud lenni. Az ember legfeljebb csak törekedhet az ilyen látásra.

• Hogy lehet, hogy valaki konkrétan nem látja a számokat? - Dívány
• „Homályba száműzve” / XVII. évf. június – Joyce / / Archívum / Kalligram
• A valóság látszata | Kagylókürt
• Megfejtették, miért látunk különböző színű köröket ezen a képen - Qubit
• A művészet teljesen szubjektív?
• Az emberi látás paradoxonjai
• Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e.
• Tesztelje a látását

Amíg ugyanis az ember esetében a látás a szemtől, vagyis egy eleve határolt és korlátozott érzékszervtől függ, addig Isten esetében a látás nemcsak ennek az érzékszervnek a működését jelenti, hanem ezen túlmenően magának Istennek a lényegiségéhez tartozik hozzá IX.

A mi szemünknek egy tárgyhoz oda kell fordulnia, mivel a mi látásunknak meghatározott nagyságú látószöge van.

A Te szemed szöge ezzel szemben, Uram, nem meghatározott nagyságú, hanem végtelen, a látás paradoxonjai egy kör, sőt végtelen gömb, mivel a Te pillantásod a gömbszerűségnek és a végtelen tökéletességnek a szeme. Akkor, amikor — a perspektíva alapfogalmait kölcsönözve — a látó pozíciója álláspontja és látásának enyészpontja egybeesik.

Igaz, hogy Cusanus mindvégig Istenről és az ő látásáról ír, valójában azonban mégis az emberi látás működésével foglalkozik. Isten nála olyan ideális mérce, amely az eredendően korlátozott emberi érzékelés mérését és viszonyítását teszi lehetővé. Mi sem természetesebb, hogy a magas egyházi méltóságot viselő Cusanus szoros kapcsolatban állt a reneszánsz kori perspektívakutatás nagy alakjával, Leon Battista Albertivel is Simon, Az emberi szem ezek szerint csupán szűk rés a végtelen gömbtér testén.

Milanovich Domi Néha pont a pozitív gondolkodás mérgezi meg az életed Ritka neurodegeneratív betegséget diagnosztizáltak egy férfinál, amelynek következtében atrófia sorvadás alakult ki az agykérgében és a bazális ganglionjaiban. Az RFS néven emlegetett páciens az ilyen esetekben szokványosnak tekinthető memóriaproblémák és izomgörcsök mellett egy eddig sosem tapasztalt tünetet is produkált: nem volt képes felismerni a 2—9 közötti számjegyeket. Mire lehet következtetni egy ennyire specifikus zavarból az idegrendszer működésére vonatkozóan? Ennek jártak utána a Johns Hopkins Egyetem orvosai. Amikor RFS-nek számokat mutatnak, ötlete sincs, hogy mit lát.

Novalis azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ez a rés végtelenné táguljon. A kinti fény ekkor tudja teljesen felszámolni a benti homályt. Platón hasonlatához fordulva: az ember ilyenkor kilép a barlangból, és amit eddig csak közvetve látott, azt közvetlenül észleli.

Konersmann, És mivel Platón szerint a jó a legfénylőbb létező, ezért a valódi látás magának az érzékileg korlátozhatatlan igazságnak a látása. Csodálkozni annyit jelent hát, mint magát a látást megpillantani.

A fénnyel és a látással foglalkozó keresztény misztikusok Symeon, Cusanus, Böhme a fizikai látást hajlamosak voltak alárendelni a belső látásnak. A fénymisztika legnagyobb képviselője, a 10— Az isteni fényt ezért tartja megnevezhetetlennek, illetve felfoghatatlannak fósz arréton, illetve aprosziton : a látás paradoxonjai szemmel nem érzékelhető, mert megpillantása azonnal megölné az embert.

1. A VÉGÉN MINDEN A HELYÉRE KERÜL?
3. Csökkent látás 50% -kal
4. Optikai csalódás
5. Gyógyszer: a látás helyreállítására szolgáló program az orvosi számítógépes játékok segítségével 3 A látás vizsgálata 1.

Völker, Ezt a fényt nem szemmel, hanem csakis belső érzékszervekkel tartja érzékelhetőnek: a gondolattal nouszaz értelemmel dianoia és a szívvel kardia.

A romantika idején viszont — egyebek között a távcső és a mikroszkóp találmányának birtokában, valamint a látást segítő más technikai eszközök fejlődésének eredményeként — megkezdődik a fizikai, érzéki látás emancipálása. És, ahogy ez ilyenkor történni szokott, ami felszabadul, az egyből hódítani is próbál.

Az érzéki látást így akarták egyre többen kitágítani, végtelenné bővíteni. Vagyis újfent eljutni egyfajta isteni látáshoz — de immár nem a belső, hanem az érzéki látásnak a kerülőútján. Hátulról — valahogyan úgy, ahogyan azt Heinrich von Kleist A marionettszínházról című dialógusának szereplői feltételezték.

Jelenkor | Archívum | Látni és láttatni

Hát igen, mondta C… úr, ez lesz az utolsó fejezete a világ történetének. Fontolóra veszi Cusanus és Böhme hasonló irányú gondolatait, hogy végül az érzékek kitágítását immár ne csupán a platóni megismerő látással vagy a cusanusi isteni látással hozza összefüggésbe, hanem — jellegzetesen felvilágosító eltökéltséggel és furorral — egy egészen új, modern elképzeléssel.

Az eszköz a látás önmagának is tárgya lesz. A romantika művészetének, irodalmának és művészeti gondolkodásának egyik nagy témája ez. Akik erről nyilatkoznak, azokon időnként a misztikusokra emlékeztető elragadtatottság lesz úrrá. Ám ez a téma a látással, a képek közvetítésével kapcsolatos korabeli technika számára is hatalmas a látás paradoxonjai jelentett.

A látás kapcsán Platón még az igaz és a nem-igaz, Cusanus pedig a látható és a láthatatlan a látás paradoxonjai feszegette. Novalis viszont az emberi szabadság és a világpolgárság kérdését is bevonta a látás problémájába. És ezzel, akarva-akaratlanul az autonómia és a kiszolgáltatottság, vagyis a hatalom újkori kérdését is érintette.

A látás látásáról, vagyis a a látás paradoxonjai fantáziálva olyasmit festett a falra, amivel a legkevésbé a látás paradoxonjai maga szeretett volna szembesülni: a szabadságot fenyegető józan technicizáltság fantomját. Hétköznapi nézők, romantikus tájak Ne szaladjunk előre.

Időzzünk el itt: a látás látásánál, a látás paradoxonjai nézésről való fantáziálásnál. Nyissunk föl egy könyvet, Caspar David Friedrich albumát. Nem kizárt, hogy Friedrich olvasta Novalis Darwin-kommentárját, hiszen maga is sokat töprengett a nézésről és a belső látásról.

Ők azok, akik ezeket azután romantikusnak látják. Látókat és nézőket festett — mivel a látási betegségek diagnosztizálása és a nézés titka legalább annyira foglalkoztatta, mint a tájak és a helyek szelleme.

Epimenidész-paradoxon

Tegyük magunk elé Vándor a ködtenger felett című festményét, amelyet húsz évvel Novalis kommentárja után festett, ban, Drezdában. Létezik-e közvetlen pillantás? A látás paradoxonjai a cím, hanem a kép is mutatja, hogy itt nem egyszerűen felhőkről és ködről van szó, hanem egy vándorról is.

Vagyis egy nézőről. Akinek a puszta jelenléte olyan, akár egy idézőjel. Vagy mint egy elidegenítő effektus. Olyan hangsúlyozottan van a festmény középpontjába állítva, hogy megkockáztatható: ennek a képnek nem a táj a témája, hanem az, hogy valaki néz egy tájat. A vándor a felhőket és a ködöt nézi, mi pedig az áhítatosan figyelő vándort — ami már ironikus célzásnak is felfogható: minden, ami látványként elénk tárul, közvetítés eredménye.

Beleértve a legáhítatosabb látványokat is.

Epimenidész-paradoxon – Wikipédia

Vagyis a maga közvetlenségében, hézagtalan immanenciaként soha semmit nem vagyunk képesek érzékelni. Friedrich számára immár nem az a kérdés, hogy milyen a kinti világ, hanem hogy milyen lenne, ha nem az eredendően esendő emberi pillantással néznénk rá, amely minden látványt eleve összefüggésbe helyez, értelemmel ruház fel, értelmez és az emberi perspektíva korlátai közé zár?

A látás során kibogozhatatlanul egybefonódó érzéki befogadás és ítélőképesség problémáját már Descartes fölvetette, amikor föltette magának a kérdést: vajon mit látok, ha kinézek az ablakon? Nyilvánvalóan embereket. De valóban így van? De úgy ítélek, hogy embereket látok.

Amiről tehát úgy gondolom, hogy a szememmel láttam, azt valójában csupán az ítélőképességemmel ragadtam meg.

Hogy lehet, hogy valaki konkrétan nem látja a számokat?

Merleau-Ponty, És Friedrich festményének keletkezése előtt két évvel, az ban Lipcsében megjelent A látásról és a színekről című értekezésében Schopenhauer, aki minden valószínűség szerint jól ismerhette Friedrich művészetét,3 fölteszi a kérdést, hogy vajon mit látna a környező világból egy olyan ember, akit egy pillanatra minden értelmétől megfosztanának. Friedrich vándorára vonatkoztatva e gondolatot: lehetséges, hogy nem egyszerűen egy kimagasló gránitsziklán áll, hanem az eksztázis a vízió és az értelem elvesztése közötti vékony határvonalon?

De minél jobban erre összpontosít, annál kontúrtalanabb lesz minden — a világ valóban káosszá kezd átváltozni. Amit így érzékel, az új, soha nem sejtett látványként a látás paradoxonjai le. A jelen esetben ez nem azt jelenti, hogy fantasztikus, képtelen, mesés dolgok jelennek meg a látás paradoxonjai vándor előtt, hanem hogy mindaz, ami reális, irreális színezetet ölt.

Friedrichnek nem irreális jelenségeket kellett megfestenie, hanem azt, ahogyan a megbízhatónak vélt realitás a vándor a néző számára irrealitást sugall — azt, hogy semmi nem azonos kizárólag önmagával, semmi nem olyan, amilyennek látszik.

A dolgokat, a felkínálkozó látványt a maga érzékiségében kell megragadni — de a látás paradoxonjai inkább az érzékiségre redukálódik a látvány, annál megfoghatatlanabb lesz. Az immanens látvány ekkor egy hozzá képest transzcendens jelentéssel ruházódik fel.

Téka / Klikkrec (Földényi F. László: Képek előtt állni c. könyvéről) - Látó Szépirodalmi Folyóirat

De nem úgy, mint az allegória esetében, ahol a transzcendens jelentés egy plusz adalék a puszta látványhoz képest. Hanem fordítva: a transzcendens jelentés mint mínusz, mint hiány jelentkezik — mint a látványba betüremkedő idegenség, amit semmilyen pozitív értelemmel sem lehet kitölteni, megszüntetni.

A harmadik szem felnyitása hét lépésben

Elhangzott Duchamp és Schwitters neve. Azonossága a nem-azonosság. Friedrich vándora előtt valami ilyesmi sejlik fel.

De csakis azon vonatkozást kiemelendõ tenném ezt, hogy így a papírlap kezdetben távol levõ pontjai is egymás közvetlen közelébe kerülnek. Ugyanannak a gombócnak a különbözõ redõiben helyezkednek el, illetve e pontokként felfogott gondolatok ugyanazon alapvetõ belátás eltérõ aspektusaiként bonthatók ki. Ez pedig a látás, a vizuális észlelés problematikája, pontosabban ennek bizonyos irányú metszete. Válasszuk az elemzés kiindulópontjául a két következõ állítást: I. A második viszont Polányinak a vizuális észlelés szerkezetének feltárását célzó egyik megállapítása.

Látni a látópontot Friedrich háttal álló figurája kapcsán egy alapvető kérdés merül fel: ugyanazt nézi-e a képi világon belül állva, mint mi, a nézők, akik a képi világon kívül vagyunk? E kérdés exponálásával Friedrich akaratlanul is magának a táblaképnek a műfaját hozta a látás paradoxonjai.

Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk, nézzük meg, milyen helyet foglal el a vándor a kép kompozícióján belül. Ami azonnal feltűnik: a feje a festménynek majdnem a geometriai középpontjában helyezkedik el.