Emberi látás perspektíva, Navigációs menü

perspektíva

Világvallások Perspektívizmus: Általános értelemben: valamit valamilyen nézőpontból látni, megragadni, ábrázolni. A kérdés az, hogy mi alapján jelentjük ki, hogy a különböző látványok ugyannak a dolognak a látványai, és lehetséges-e azt kutatni, hogy milyen viszonyban vannak a különböző látványok magával a dologgal. Egyrészt azt kell belátnunk, hogy nézőpont nélkül nincs látvány: akárhonnan ragadunk meg valamit, az mindig egy látvány lesz a többi között.

Ahhoz, hogy a dolgot olyannak lássuk, amilyen, arra lenne szükség, hogy azt a nézőpontot foglaljuk el, ahonnan a dolog a maga abszolút, és nem a nézőpont függvényeként adott látványban tárul fel. Az abszolút nézőpont nyújtaná magát a dolgot, a dologról való igazságot, ami a filozófiai - és általánosabban: a teoretikus - megismerés célja. Ezt a fajta szemléletet a filozófiában sub specia aeternatis-nak, az örökkévalóság nézőpontjának nevezik, emberi látás perspektíva természetesen Isten perspektívájaként értelmezik.

Ez már megnevezésében is arra utal, hogy az ember számára ez a nézőpont nem adott. Az ókorban erre az emberi megismerés relatív voltát a szofisták és a szkeptikusok helyezik filozófiájuk középpontjába.

Színek a környezetünkben

Már ebből is látható, hogy az egyetlen, univerzális igazságot emberi látás perspektíva filozófiák számára elengedhetetlen a véges emberi perspektíva és az örök igazságok lehetőségének összeegyeztetése. Az újkori racionalizmus azzal hidalja át ezt a szakadékot, hogy az emberi gondolkodást, ha nem is hatókörében, de adottságaiban és működési módjában azonosnak tartja Isten gondolkodásával. Leibniz, aki az egyedi perspektívák és az örökkévalóság perspektívájának tanát a Monadológiában kidolgozza, azt hangsúlyozza, hogy minden egyes monász a saját nézőpontjából tükrözi vissza a világmindenséget, ezek összessége pedig megadja az abszolút nézőpontból, vagyis Isten számára feltáruló képét a világnak.

Az ember mint szellem-monász részesül Isten gondolkodásában, egyre tökéletesebb és magasabb szintű gondolkodással eljuthat az igazsághoz.

Perspektíva

Egészen más következtetést von le az észlelés és megértés perspektivizmusából Nietzsche. Számára az abszolút nézőpont, vagyis Isten: halott. Ennek következtében csak a perspektívák adottak, minden abszolút vonatkoztatási pont és rendezettség nélkül, ami egyben azt is jelenti, hogy e perspektívák közül egyik sem igazabb a másiknál.

• A szemlélőhöz közelebbiek nagyobbnak, a távolabbiak kisebbnek látszanak, a mélységbe vezető vonalak pedig egymáshoz közelednek, és látszólag egy távoli pontban, az ún.
• Confessio – Perspektivikus ábrázolásmódok – mint világszemléletek
• Perspektíva – Wikipédia
• Súlyos látáskárosodás

A perspektivikus észlelés és látás nem az igazságra tör, hanem az értelemadást végzi el, s egyben értékel: sem értelem nélküli lét, sem perspektíva nélküli értelem nem lehetséges. Ha sem megváltoztatni, sem kitüntetni nem lehet a perspektívák közül egyet sem, akkor az egyedüli lehetséges értelem és igazság helyett a végtelen számú perspektívából elvégezhető végtelen interpretáció teszi újból végtelenné a világot számunkra.

Mivel a teremtett dolgok között olyan kapcsolat van, hogy az összes igazodik mindegyikhez, és mindegyik igazodik az összeshez, ezért valamennyi egyszerű szubsztanciának oly vonatkozásai vannak, amelyek kifejezik az összes többit, és ezért mindegyik egyszerű szubsztancia örökös eleven tükre a világegyetemnek.

És ahogy egy és ugyanaz a város más emberi látás perspektíva más látványt nyújt, ha más és más irányból szemléljük, és a nézőpont változásával mintegy megsokszorozódik, ugyanígy az egyszerű szubsztanciák végtelen soksága következtében megannyi különböző világegyetem van, amelyek azonban csak ugyanannak az egynek a távlati képei, az egyes monászok különböző nézőpontjaiból szemlélve.

A közönséges lelkek és a szellemek emberi látás perspektíva szólva — melyeknek egy részéről már beszéltem — meg kell említeni azt, hogy míg emberi látás perspektíva lelkek általában a teremtmények összességének eleven tükrei vagy képei, addig a szellemek magának az istenségnek, vagyis a természet alkotójának is képmásai, melyek képesek arra, hogy megismerjék a világegyetem rendszerét, és valamit utánozzanak belőle alkotóművészetük mintáival, minthogy minden szellem olyan, mint egy kis istenség a maga birodalmában.

Nem láthatunk tovább a látószögünknél: reménytelen kíváncsiság, ha azt akarjuk tudni, milyen egyéb típusú intellektusok és perspektívák létezhetnek még: például, hogy létezhetnek-e bizonyos lények, emberi látás perspektíva tudják visszafelé érzékelni az időt?

De úgy gondolom, hogy ma messze vagyunk legalább már attól a nevetséges szerénytelenségtől, hogy a saját szempontunkról kijelentsük: csak az e szempontból látott perspektívák érvényesek. Ó, túlságosan is sok az interpretáció istentelen lehetősége, ezt az ismeretlent is beszámítva, túl sok az ördögi vonás, az ostobaság, az interpretációs őrület - a mi saját, emberi, túlságosan is emberi interpretációnk, amelyet jól ismerünk… Nietzsche: A vidám tudomány,