Étel, amely gyógyítja a sztrelnikov látását
Munkácsy és a vérvád — hogyan került újra csizma az asztalra? Bejegyzés alcíme Úgy tűnik, hogy az Index kulturális újságírója, Földes András újfent lelkesen rázza a pofonfát.
Glasznoszty és irodalom
Az Index Kultúr rovatában Amely gyógyítja a sztrelnikov látását Mihály meztelen nőt ölő zsidókat festett? Jelen írás nem kívánja Munkácsy Mihálynak a magyar festészet történetében amúgy egyértelműen túlértékelt munkásságát és annak okait boncolgatni.
Mindazonáltal szakmailag és erkölcsileg elfogadhatatlan, ha egyesek nemtelen eszközökkel próbálják a Munkácsy-œuvre vizsgálatát a néhol kimondottan dilettáns kritika álcájába bújtatva erkölcsileg megkérdőjelezni, és ideig-óráig a napi közbeszéd részévé tenni.
Történt ugyanis, hogy Földes ráröppent az orbitálisan nagy sztorira, amelyet étel tavaly még művészettörténet-tudományi doktoriját író, eredetileg a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szcenikán végző, jelenleg magánvállalkozásban festmények eredetiség-vizsgálatával foglalkozó Végvári Zsófia; valamint egy bizonyos Jeff Taylor művészettörténész szállított számára. Eszerint egy rejtélyes, kilétét teljes mértékben elfedni kívánó külföldi műgyűjtő tulajdonában található egy ezidáig ismeretlen nagyméretű festmény, amelyet a szakértőként említett források bizonyos jelek alapján Munkácsy Amely gyógyítja a sztrelnikov látását tulajdonítanak.
A jelenleg Vérvád címen emlegetett festmény témáját pedig állításuk szerint az között lezajlott tiszaeszlári per ihlette, s mind az anyagelemzések, mind a festészeti eszközök a Földes által idézett források szerint arra engednek következtetni, hogy a képet maga Munkácsy festette párizsi tartózkodása idején.
Persze a feltételezést az első pillanatban komoly művészettörténészek — köztük Bellák Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa, valamint Molnos Péter — egyértelműen cáfolták.
Éppen azokat az erényeket mutatja fel, amelyek révén Munkácsy a hírnevét köszönheti. Az érvrendszer és a csúsztatások sora virtigli Szabad Nép-hangulatot idéz, amely mindenféle szakmaiságot nélkülöz.
De álljunk meg egy pillanatra, és hadd hivatkozzam az Artportalon Földes cikke után egy nappal megjelent írásraamelyet a kiváló művészettörténész és Munkácsy-szakértő, Boros Judit jegyez. Boros ugyanis tételesen, valamint a laikus olvasó számára is közérthetően cáfolja a cikkben közölt, gyakran egészen primitív állításokat — kezdve azzal, hogy a Munkácsy-életmű nagyon pontosan dokumentált: sem a fennmaradt számlakönyvekben, sem a feleségével folytatott napi levelezésében, sem az akkori újságcikkekben, valamint Munkácsy műtermét napi rendszerességgel látogató érdeklődők és barátok beszámolóiban nem esik szó a ráadásul méreteit tekintve is igen jelentős, így nehezen rejtegethető festményről.
Emellett rendelkezésre áll a francia La Croix egy es száma is, melyben Munkácsy özvegye szintén egyértelműen cáfolja férje szerzőségét.
- Célunk ismeretében a felkiáltójel helyett nem tehetünk kérdőjelet.
- Az asszonyt.
- Látás 0,5 dioptria
- S az üres fekete mélységbe nézve, melynek se kezdete, se vége már, kéri atyját, múljék el végre ez a halálos, keserű pohár.
- Felelős vezető: Bernáth Miklós.
- Nagymama visszakapta a látását
- ághegy A5 [n6v3rwlynoe2]
Persze egyik hivatkozásból sem tudjuk meg minden kétséget kizáróan, hogy az özvegy cáfolatai az inkriminált festményre vonatkoznak-e egyáltalán. Aztán az egyik legmegmosolyogtatóbb érv a kép dokumentálatlanságára, hogy Munkácsy titokban festette azt, mivel Végváriék a vizsgálatok során a festmény felületébe ragadt textilszálakat találtak, ami arra enged következtetni, hogy a festő munkája befejeztével azon nyomban letakarta a képet. Boros Judit azt is megjegyzi: semmilyen adat nem támasztja alá Munkácsy esetleges antiszemitizmusát — értsünk a fogalom alatt bármit is, jelentsen a szó XIX.
Ugyanezt erősíti Bellák Gábor véleménye is, aki kiemeli, hogy a vérvád körüli hisztériára egyáltalán nem volt vevő a korszak művelt közönsége, valamint komoly hazai művész sem foglalkozott a témával, ráadásul maga Munkácsy ebben az időszakban éppen Párizsban tartózkodott.
Mindamellett a Munkácsy szerzőségét bizonygató vádak éppen a kép esztétikai jellegében, kompozíciós megoldásaiban, valamint ecsetkezelésében egyértelműen cáfolhatók.
Boros Judit említi, hogy Munkácsy a bécsi Kunsthistorisches Museum egyik freskóján, valamint egy kisméretű, vázlatos Lédán kívül nem festett női aktot. Vázlatai, vázlatfüzetei között is alig található akt, hiszen nem különösebben foglalkoztatta a téma, nem volt a műfaj gyakorlott művelője.
Közben Végvári Zsófia konkrét hasonlóságot vél felfedezni Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című festménye és étel Vérvádon szereplő egyes amely gyógyítja a sztrelnikov látását között, amely úgyszintén nem bizonyító erejű, hiszen a korszak historizáló festészete kivétel nélkül törekedett a történetileg hű ábrázolásra mind a kosztümök, mind az alakok tekintetében. Emellett a Vérvád alakjai Munkácsy stílusához képest meglehetősen sematikusak, továbbá az ecsetkezelés, valamint a kép színvilága úgyszintén nem jellemző Munkácsyra.
Ezzel szemben a jelen kép étel bizonytalan, a felsorakoztatott alakok térbeli elhelyezése tisztázatlan, illetve hiányos nem véletlen, hogy nem látni a lábakat!
A fellegekben járó író
A kép belső megvilágítása szintén zavaros. A csilláron elhelyezett néhány gyertya fénye kevés egy ekkora csoport ilyen fokú megvilágítására, más fényforrás pedig nincs. Egy, a XIX.
Ezért mi is nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Vérvád című festményt biztosan nem Munkácsy Mihály festette.
