A látás az észlelés függvényében
Tartalom
A binokuláris diszparitás A mélységészlelés tárgyalása előtt nélkülözhetetlen néhány pszichológia alapfogalmat tisztáznunk. Az ember az őt körülvevő tárgyakat valamilyen formán észleli. Ennek a folyamatnak ez első lépése a tárgyak háttértől való elkülönítése, a perceptuális szegregációja.
Látás az érzékelés függvényében
Ezeket a folyamatokat a V1 agyterület alapozza meg. Ez a terület felelős a körvonalak detektálásáért és a tárgyak háttértől való elkülönítéséért is.
A tárgyak háttértől való kelkülönítésében nagy segítséget jelent a feldolgozórendszer számára, hogy a tárgy általában a háttér előtt helyezkedik el, a háttér a tárgy mögött is folytatódik, míg a körvonal általában a tárgyhoz tartozik és nem a háttérhez, valamint a tárgy jobban hasonlít egy már látott tárgyra, mint a háttér. Tehát a látott képen lévő tárgyak mérete, szimmetriája, orientációja és ismertsége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy el tudjuk különíteni egymástól a hátteret és a tárgyat.
Távolsági jelzőmozzanatok
A mélységészlelés — távolságészlelés — tehát azon képességünk, amellyel a körülöttünk lévő világot három dimenzióban láthatjuk. Képesen vagyunk nagy pontossággal felmérni a tárgyak távolságát, megfogni dolgokat, illetve mozogni a térben.
- Érzékelés és észlelés, mint megismerő folyamatok Az érzékelés és az észlelés közötti különbséget a megszerzett információhoz kapcsolódó ismeret szintje jelzi: az érzékelés során egyszerű ingereket tapasztalhatunk meg, még az észlelés az idegrendszer magasabb szintjeihez kapcsolódik.
- A hegesztés hatása a látásra
- Ezen függvényvariációk azonban egy lineáris transzformációval mindig átvihetők egymásba.
- 1. fejezet - A háromdimenziós technikák pszichológiai és fiziológiai háttere
- A környezettel való kapcsolatunk során állandó információfelvételt és -feldolgozást végzünk.
- Villogó látáskezelés
A mélységészlelés képességét már a háromhónapos csecsemőknél ki lehet mutatni, ami azt jelenti, hogy ez biológiailag is igen fontos képességünk. Jelen fejezetben szó lesz a Gestalt-elméletről, a monokuláris és binokuláris jelzőmozzanatokról valamint a binokuláris diszparitásról.
Tartalomjegyzék
A Gestalt-elmélet A Gestalt-elmélet szerint egy tárgy több, mint a részeinek összessége. A látás az észlelés függvényében tárgyak felismerésében nagy szerepe van az alábbi, úgynevezett Gestalt-szabályoknak.
Az adott mintázatot úgy látjuk, ahogy az a lehető legegyszerűbb. Az egymáshoz hasonlatos mintarészeket egymással csoportosítva látjuk. Az egy ívre illeszkedő részeket egy folytonos alakként értékeljük. Az egymáshoz közelebbi tárgyakat egyként kezeljük. Az együtt mozgó tárgyakat egyként kezeljük. Ha az előzőekben ismertük a tárgyak, akkor könnyebb a későbbi felismerés és a részek csoportosítása, az egész előállítása érdekében.
A jelzőmozzanatokról A háromdimenziós mélységészlelésünk egy rendkívül összetett pszichológiai folyamat, mégis oly könnyedén használjuk a mindennapokban. Működtetése nem igényel tudatos erőfeszítést, teljesen automatikus, és mentálisan nem növeli a megterhelést.
A tér és mélységészlelés azon folyamatok egyike, amely talán a leginkább rávilágít arra, hogy látásunkban csupán kis részt vállal maga a látószerv és hatalmas részt az agy.
A térérzékelésben két fő jelzőmozzanat-típust különböztethetünk meg. Az egy szemmel is működő monokuláris és a két szemmel használható binokuláris jelzőmozzanatokat. Mint már utaltunk rá, az állatvilágban a növényevőknek általában a fejük két oldalán helyezkedik el a szemük, hiszen létfenntartásukhoz sokkalta fontosabb a nagy látótér, mint a mélységérzékelés.
Érettségi 2017 - Biológia: Az érzékelés és az érzékszervek
A ragadozóknak azonban a látás az észlelés függvényében, hogy meg tudják becsülni prédájuk távolságát, így érthető, hogy az evolúció folytán a fejük elülső részére kerültek a szemek egymással egy síkban, szemészeti nagymama így a lehető legnagyobb binokuláris teret hozzák létre.
Persze látnunk kell azt is, hogy a binokuláris látásunk csupán korlátozott távolságon belül használható hatékonyan, ezen kívül nem jobb, mint az egyszemes látás. Az a hyperopia fokozódott sok módját találhatjuk annak, hogy bizonyos fajok milyen módon érzékelik környezetüket. Gondolhatunk itt például a denevérekre, vagy a teljesen vak barlangi rákokra.
De kibővíthetjük látókörünket azzal a látás az észlelés függvényében, hogy az ember miként képes az őt körülvevő tér érzékelésére szemek nélkül - a karjait, a hangját, a kopogtatást és egyéb eszközöket igénybe véve. Számunkra azonban jelen téma kapcsán csupán a látás a fontos. Meg kell ismernünk mindazokat a folyamatokat, amelyek hozzásegítenek bennünket a térérzékeléshez. Monokuláris jelzőmozzanatok Az alábbiakban áttekintjük a monokuláris jelzőmozzanatokat, megnézzük, hogy miből tudunk következtetni a tárgyak távolságára, ha csak egy szemmel nézzük azokat.
Ilyenek a tárgyak retinális nagysága és relatív retinakép mérete, a horizonthatás, a takarási hatás, a perspektíva, a textúra, az elkékülési hatás, a légtávlat, a fény-árnyék játék, az akkomodáció és a mozgási parallaxis. A retinális nagyság: Elsődleges jelzőmozzanat, hogy a térben elhelyezkedő tárgy mekkora területet foglal el a retinán. Ebből a feldolgozórendszerünk meg tudja becsülni az észlelt tárgy távolságát, amennyiben rendelkezik priori előzetes információval annak tulajdonságait illetően.
Látás az érzékelés függvényében
Ha például egy kisautót látunk magunk előtt az asztalon, akkor felismerjük, hogy kisautó és nem gondoljuk azt, hogy egy valódi a látás az észlelés függvényében a távolban. Minél feljebb van ugyanis, annál távolabbinak látjuk a tárgyat, és minél lejjebb van, annál közelebbinek.
Ez a takarás jelensége. Ez a lineáris perspektíva, amellyel becslést tudunk adni a tárgyak egymáshoz képesti elhelyezkedésére.
1.1. Érzékelés és észlelés, mint megismerő folyamatok
A részletgazdagsággal együtt természetesen a textúra elemeinek mérete is a távolsággal fordítottan arányos. Ha például egy macskaköves utat szemlélünk, láthatjuk, hogy a távolabbi kövek kisebbek és kevésbé részletgazdagok. A szóródás a kék tartományokban magasabb, így a nappali légkört kéknek látjuk.
- Az érzékelés és az észlelés közötti különbséget a megszerzett információhoz kapcsolódó ismeret szintje jelzi: az érzékelés során egyszerű ingereket tapasztalhatunk meg, még az észlelés az idegrendszer magasabb szintjeihez kapcsolódik.
- Látási problémák a neurológiában
- Percepció – a látás folyamatai
- Szemmozgásos jelzőmozzanatok[ szerkesztés ] Akkomodáció.
- Az érzékelési küszöbök valószínűségi jellegűek, az egy adott valószínűséggel hagyományosan 50 százalék, azaz átlagosan négy esetből háromszor még érzékelhető ingernagyságot nevezik abszolút küszöbnek.
Ha egy távoli tárgy és közöttünk nagy légtömeg van, a tárgy képe elkékül. Ennek a kékülésnek a mértéke arányos a tárgy távolságával. Ezt az úgynevezett elkékülési hatást használhatjuk a távoli tárgyak, például hegyek távolságának becslésére. Légtávlat: A távoli tárgyak nem csupán kékülnek a közbenső légtömeg miatt, hanem a kontrasztjuk is romlik, éleik elmosódnak, és színeik tompulnak.
Az elkékülési hatással együtt ezt a jelenséget légtávlatnak nevezzük. Akkomodáció: Egy kevésbé kognitív jelzőmozzanat lehet a szemlencse akkomodációja. Ez a folyamat akkor következik be, amikor szemünkkel élesre szeretnék állni egy tárgyra valahol a térben.
Ebben az esetben a szemlencse feszítőizmai úgy ernyednek el és feszülnek meg, hogy az egyik legtökéletesebb szabályozókört alkalmazva úgy állítják be a szemlencse görbületi sugarát, hogy a tárgy képe pontosan a retinára képeződjön le.
- Érzékelés és észlelés, mint megismerő folyamatok | Képességfejlesztés az alsó tagozaton
- Szemész képek
- Emberi látásérzet
- Az ökológiai látás esett
- Говорю тебе - она была сама не своя.
- Поиск продолжался более столетия; достигнув апогея в первой декаде XXI века - звездного часа международной науки, - к концу века он пошел на спад, когда четвертый комплекс сложных прослушивающих приборов не сумел обнаружить сигналов инопланетян.
- Távolsági jelzőmozzanatok – Wikipédia
- Táplálék felhasználása a látás javítása érdekében
Ez hasznos információ lehet a feldolgozórendszerünk számára a közelebbi — körülbelül 2 méterig bezárólag — tárgyak távolságának becslésére.
Ekkor a retinánkon egyfajta szögsebességet mérhetnénk, hiszen a retina gömbfelülethez hasonló alakú.
