Férgek látása
Az emberi szem férgek látása csak a töredékét képes érzékelni, körülbelül a — nm hosszúságú hullámokat. Az élőlények többségének fontos a fény érzékelése.
A növényeknek a fotoszintézishez, az állatoknak a tájékozódáshoz fontos. Természetesen az egysejtű és a bonyolultabb testfelépítésű állatok is másként, és mást érzékelnek a körülöttük lévő világból. A fény érzékelésének az első lépése a fény és a sötétség megkülönböztetése. A második lépcsőfok az, amikor az élőlény már a fény intenzitását és a fényforrás irányát is meg tudja határozni.
A következő lépcsőfok a formalátás, az utolsó pedig a színek és a mozgás érzékelése. Az egysejtűek a sejthártyájukkal érzékelik a fény intenzitását, és ennek változására valamilyen mozgással férgek látása. Férgek látása ostorosmoszatoknál már szemfoltot is találhatunk.
A csalánozóknál sem fejlődött ki külön szerv a fény érzékelésére, a különböző kívülről jövő ingereket egész testfelületükön át veszik fel. Néhány medúzafajnál viszont megjelennek a kezdetleges fényreceptorok is. A laposférgeknél a különböző fényérzékeny sejtek összetömörülnek és ezek a hám alá süllyednek. Így kezdetleges csésze- és gödörszemek alakulhatnak ki. A gyűrűsférgeknél az állat feji részénél találjuk meg ezeket a sejttömörüléseket.
Féreg van a szememben! - HáziPatika
Egyes fajoknál már találkozhatunk bonyolult felépítésű látószervvel pl. A puhatestűek közül a csigákra és a fejlábúakra jellemző a fényérzékelés.
A gyermekek férgek speciális tünetei Féreg elleni gyógyszerek az emberek számára Trichocephaliasis ostorférgek fejlődési ciklusa Helminták és azok megelőzése - Toxikus hatás a helminták előkészítése után A helminták típusainak leírása. A férgek a székletben.
A fejlábúaknak már kép- és színlátásra alkalmas hólyagszemük van, mely a hám betüremkedéséből alakult ki. Az ízeltlábúak szeme a pontszem vagy az összetett facetta- szem, amely több száz egyszerű szemből áll. A rákoknál a facettaszem mellett találunk fényérzékeny dúcidegsejteket is.
A tüskésbőrűek férgek látása nem találunk látószervet, de valamilyen férgek látása ők is érzékelik a fényt. Ez a fényérzékenység feltehetően a kültakaróban jelen levő pigmentált férgek látása köthető. A halak hólyagszeme, a fejlábúak szemével ellentétben, nem a hám betüremkedése, a rövidlátás gyengült szemizmok az agy kitüremkedése.
A halak rövidlátók, így látásuk nem tökéletes, de szemük szín- és képlátásra alkalmas. A kétéltűek látószerve igen fejlett, de csak a mozgást érzékelik. A kígyók két szemhéja átlátszó és összenőtt, ezért nem pislognak.
A fényérzékelés fejlődése
Egyes madarakban a hipotalamusz bizonyos idegsejtjei érzékelik a koponyatetőn átszűrődő gyenge fényt. Így érzékelik a kakasok is a hajnal közeledését. A fotoreceptorok felépítése A legegyszerűbb fényreceptorok az ocelluszok. Szerkezetük szerint lehetnek pigmentált hámsejtek tömörülései vagy a hámsejtek betüremkedései révén létrejövő serleg vagy bogyó alakú bonyolultabb szemek is. Ilyen szerkezetű ocellusban előfordulhat több réteg pigmentsejt, esetleg kezdetleges lencse vagy üvegtest is.
Ezek a behatoló fényhez viszonyítva inverz vagy everz szemek lehetnek. Az előbbi esetben a fénynek több közegen lencsén, üvegtesten stb. Férgek látása utóbbiaknál a fény közvetlenül a receptorsejtekre vetődik. A főként rovaroknál előforduló összetett szemek ennél bonyolultabb felépítésűek. A facettaszem akár 12 egyszerű szemből ommatidiumból is állhat. Az ommatidiumnak két fő része van.
A felszínen férgek látása el a fénytörő apparátus lencsemíg alatta az érzékelő idegsejtek rétege. A fénytörő apparátust alkotja a fix gyújtópontú kitinlencse és az alatta elhelyezkedő két áttetsző kristálysejt.
Ez alatt találhatók a fényérzékeny retinulasejtek. Minden ommatidium nyolc retinulasejtet tartalmaz, melyek összessége alkotja a retinát. Minden retinulasejt elsődleges érzéksejt, melyek belső felszínén vékony férgek látása álló fényérzékeny szegély található, a rhabdom. Az egy ommatidiumhoz tartozó rhabdomok összessége férgek látása az ommatidium fényfelvevő készülékét. Attól függően, hogy a pigmentsejtek lefedik-e az ommatidium teljes állományát vagy sem, kétféle összetett szemről beszélhetünk, mivel ez a képalkotás elvét is befolyásolja.
Appozíciós szemnél a kristálykúpok hossza megegyezik a gyújtótávolsággal, illetve az íriszpigmentsejtek az ommatidiumot teljes hosszában árnyékolják.
Egysejtűek[ szerkesztés ] Az egysejtűek csak a fény irányát és intenzitását érzékelik Az egysejtűek a sejthártyájukkal érzékelik a fény intenzitását, és ennek változására valamilyen mozgással válaszolnak. Ilyenek például az ostorosmoszatok mozgásai, ezek a pozitív foto taxis miatt a jobban megvilágított vízrétegek férgek látása haladnak, majd fényes helyre érve negatív fotokinézissel lelassítják mozgásukat, hogy tovább maradhassanak megfelelő fényviszonyok között. Ostoruk alapi részén kék fényt érzékelő fotoreceptor található, mellette pedig egyoldalas helyzetben kék fényt elnyelő szemfolt sztigma. Csalánozók[ szerkesztés ] A csalánozóknál nem fejlődött ki külön szerv a fény érzékelésére, a különböző kívülről jövő ingereket egész testfelületükön át veszik fel, néhány medúzafajnál viszont megjelennek a kezdetleges fényreceptorok is. Laposférgek[ szerkesztés ] A laposférgeknél a különböző fényérzékeny sejtek összetömörülnek és ezek a hám férgek látása süllyednek.
Ekkor a fénynyalábok egyenként jutnak be az ommatidiumok területére. Így az egy-egy rhabdom területén összeszedődő fénypontok csak a környezeti fényingerek egy-egy töredékét, mozaikdarabját képviselik.
Az ommatidiumok összességének retinális férgek látása alakulhat ki a környezet valamelyest férgek látása képe. Az ilyen appozíciós szem a nappali életmódú rovarokra jellemző. A szuperpozíciós szemnél a kristálykúpok hosszabbak, általában a gyújtótávolság kétszeresének felelnek meg.
A pigmentsejtek nem fedik le oldalról teljesen az ommatidium állományát, így a külső fény a szomszédos ommatidiumok területéről is átjuthat egy-egy ommatidium fénytörő apparátusára. Ily módon egy bizonyos számú kristálykúp egységes fénytörő közeget alkot, ami lehetővé teszi a gerincesek szeméhez hasonló összetett kép alkotását.
Ez a szemtípus az éjszakai rovarokra jellemző, mivel kis fényintenzitás esetén is hatásosan összegyűjti a fényingereket. Az összetett szemmel alkotott kép nem olyan éles, mint a gerincesek szeme által alkotott kép, de két vonatkozásban felül is múlja az ember szemét.
Az látás, ha mínusz 3 szem látószöge fok feletti is lehet, míg az ember látószöge csak fokos.
Ráadásul a rovarok szeme a gyorsan mozgó képek felbontását nagyobb sebességgel képes férgek látása. Míg az ember, ha 1 másodperc alatt 24 képkockát lát, azt már folyamatos mozgásként érzékeli, addig a rovarok akár képkockát is férgek látása másodpercenként megkülönböztetni. A gerincesek látószervét a szemgolyó és a hozzá tartozó járulékos szervek pl. Mivel az emberi szem felépítése az összes többi gerinces állat szeméhez hasonló, a gerincesek szemének a felépítését az emberi szemen keresztül mutatom be.
Az emberi szem három rétegből épül fel. A külső réteg ínhártyából és a szaruhártyából corneaa középső az érhártyából, a sugártestből és a szivárványhártyából, a belső éles látáscsökkenés pedig az ideghártyából retinaaz ingerfelvevő rétegből áll. Kifutási helyénél van a vakfolt, ahol a retinán nem találunk receptorsejteket.
A pupillát körülölelő szivárványhártya mögött a szemlencse, a szemlencse és az ideghártya között pedig a kocsonyás üvegtest található.
Az elülső és a hátsó szemcsarnok a szivárványhártya előtt és mögött található, itt kering a csarnokvíz, mely a lencsét táplálja. Akkomodáció A szemben a fénytörésért főleg a szaruhártya és a lencse a felelős.
A szem fénytörő képességét dioptriában D adjuk meg. A szaruhártya fénytörő képessége minden pontján azonos, míg a lencsénél ez nincs így.
Attól függően változik, hogy a lencse magját vagy réteges köpenyét vizsgáljuk. Férgek látása a fénytörő képesség egyénenként változhat, de az egyszerűség kedvéért az orvosok megállapítottak a szaruhártyára és a lencsére együttvéve egy 66 D átlag törőképességet. A szem alkalmazkodását akkomodációját a lencse és a szem izmai teszik lehetővé.
Azt a legtávolabbi pontot, amelyet alkalmazkodás nélkül élesen látunk, távolpontnak nevezzük. Közelpontnak azt a legközelebbi pontot hívjuk, amelyet maximális alkalmazkodás esetén látunk.
A közelpont fiatal korban egészséges szem esetén 10 cm távolságban, a távolpont a végtelenben van. A két pont közötti távolság adja a szem alkalmazkodóképességét, ami 10—15 D közé esik.
Navigációs menü
A korral a lencse és a lencsefüggesztő rostok is vizet veszítenek, így megváltozik a lencse alkalmazkodóképessége. A szem akkomodációja természetesen együtt jár a pupilla nyílásának változásával. Ez biztosítja, hogy a retinára eső kicsinyített, fordított kép éles legyen.
Közeli tárgyak nézésekor a szem izmai összehúzódnak, ezáltal a lencsetokhoz rögzült feszítő rostok ellazulnak, a lencse gömbölydedebbé válik. Ekkor a pupillák összeszűkülnek.
Távoli tárgyak nézésekor ennek a fordítottja játszódik le. A halaknál, a kígyóknál és a kétéltűeknél nem a lencse férgek látása változik, mert a szemlencsét mozgatják előre-hátra speciális izmok segítségével.
A pupilláknak nem csak ez az alkalmazkodása ismert. A szembogár akkor is összeszűkül, ha világítás éri.
Az éjjeli életmódot folytató gerincesekben ez a fajta alkalmazkodás kiegészül a férgek látása alakváltozásával is. Ezen kívül, az érhártya rétegében fényvisszaverő hártyát is találunk, ami az el nem nyelt fénysugarakat visszaveri, amelyek ezáltal újból áthaladnak a retinán, ezzel is növelve a fény intenzitását.
Pálcikák férgek látása csapok A retina, vagyis az ingereket felfogó réteg, három sejtrétegből áll. A csapok és pálcikák rétegéből, a bipoláris sejtek rétegéből, ahol amakrin és horizontális sejteket is találunk, illetve a ganglionsejtek rétegéből.
