A látás bifokalitása. Bifokális: a legfontosabb jellemzők és a kiválasztási szabályok - Klinikák -

Köztudott, hogy számos példáját ismerjük az olyan, az emberi igények kielégítésére tervezett optikai képalkotó rendszereknek, amelyek bizonyos mértékben utánozzák egyes állatok látórendszerét pl.

A legújabb kutatások szerint azonban kiderült, hogy léteztek olyan állati szemek, amelyekben bifokális lencsék fordultak elő, s amelyek bizonyos mértékben a Franklin-féle kétfókuszú szemüvegre emlékeztetnek.

Ilyen ritkaságszámba menő szeme volt két olyan ősi ízeltlábúnak, a Neocobboldia chinlinica és a Dalmanitina socialis nevű háromkaréjos ősráknak trilobitánakamely már több száz millió évvel ezelőtt kihalt.

Ez a felismerés az állati látáskutatásban azért számít jelentős felfedezésnek, mert bifokális szemlencsékkel történő képalkotás az ismert, fosszilis illetve recens állati szemek egyikében sem fordul elő.

Cikkünkben először a bifokális szemlencséjű trilobiták látási mechanizmusát mutatjuk be, majd áttekintjük azon állati szemeket, amelyek bizonyos fokig ezen ősi szemekhez voltak hasonlóak, végül pedig az emberalkotta kétfókuszú szemüvegekről és kontaktlencsékről szólunk röviden.

Érdekes, hogy az egyes trilobiták által már több száz millió évvel ezelőtt  a látás bifokalitása bifokális képalkotás módszerét - amely amúgy a látás bifokalitása biológiai evolúció süllyesztőjébe került volna a háromkaréjos ősrákok teljes kipusztulása miatt - az ember éppen  napjainkban élesztette újjá a kétfókuszú szem-lencseprotézisek formájában. Trilobita-szemek A legelső háromkaréjos ősrákok trilobiták alsó-kambriumi kb. A látás bifokalitása fosszilizáció során a trilobiták szeméből csak a kalcit-lencsék és a levedlett páncél szemek körüli a látás bifokalitása maradtak fenn; a lencsék alatti képletek szerkezetéről szinte semmit sem tudunk.

Előnye és hátránya

Szemük szer-kezete alapján a trilobiták három csoportra oszthatók: holochroális, schizochroális és abathochroális szemtípust különböztetünk meg. Holochroális szemmel rendelkezett a  korai, alsó-kambriumi a látás bifokalitása min-degyike, és ez a szemtípus a csoport egész története alatt megmaradt.

A holochroális szem tekinthető a legkezdetlegesebbnek, legősibbnek; belőle fejlődtek ki a későbbi szemtípusok. A holochroális szemben a lencsék viszonylag kis méretűek voltak; nagy számban olykor több ezrenszorosan egymáshoz érve helyezkedtek el, és kalcit egykristályból álltak, amelyek kristálytani c-tengelye merőleges volt a látófelületre. Ily módon elkerülhetővé vált a kalcit kettős töréséből eredő kettős képalkotás, hiszen a kalcit a c-tengelye mentén nem kettőstörő.

Рубрика: A látás egy meghatározás

A holochroális szemű trilobiták valószínűleg éjszakai életmódot folytattak: nappal a mélyebb, alacsonyabb fényintenzitású vízben tartózkodhattak, éjszaka viszont a tengerfelszínig merészkedhettek. A schizochroális szem a trilobiták egyetlen csoportjában fordult csak elő, az ordovíciumtól a devon időszakig létező Phacopida alrendben.

Külső megjelenésében a kifejlett schizochroális szem az egymástól jól elkülönülő, nagyméretű és viszonylag kis számú legföljebb néhány százkör alakú lencsékkel jellemezhető. Ezek a lencsék két különböző, homogén törésmutatójú egységből álltak.

Az ilyen kéttagú len-csék mentesek voltak az optikában gömbi hibának nevezett leképezési hibától azaz attól, hogy zónánként változó a lencsék fókusza a két lencsetag közötti hullámos válaszfelületnek köszönhetően. Mindegyik lencse saját szaruhártyával corneával rendelkezett. A Phacopida alrendbe tartozó trilobiták szemében a lencsék háti-hasi irányú oszlopokba a látás bifokalitása helyezkedtek el az oldalra néző, görbült látófelszínen.

A kettős lencsék kalcitból álló fölső tagjának az optikai tengelye, a kristálytani c-tengely a látófelületre merőleges volt a kettőstörés hatásának csökkentése érdekében. A schizochroális szem minden valószínűség szerint a holochroális szemből a látás bifokalitása ki. A Phacopida trilobiták a tengeraljzaton élhettek, viszonylag zavaros, fényszegény környezetben, vagy éjszaka a látás bifokalitása állatok lehettek.

Látás hónapja 2018

A harmadik típus az ún. Ezt a szemet először az Auszt-ráliában megtalált közép-kambriumi Pagetia nevű trilobitában írták le.

A szemüveg kiválasztásának jellemzői a látásjavításhoz - Cseppek

Ezek a sze-mek viszonylag kis számúegymástól elkülönült bikonvex lencsékből álltak, elhelyezkedésük félig rendezett szerkezetet mutatott, azonban nem volt a lencsék között kutikuláris elválasztó réteg, mint a schizochroális trilobita-szemben.

A Kínából származó Neocobboldia chinlinica alsó-kambriumi trilobitának ugyancsak abathochroális szeme volt. Ennél a trilobitánál vetődött fel a kérdés, hogy az abathochroális szem vajon ténylegesen egy különálló szemtípus-e, vagy egyszerűen egyfajta olyan schizochroális szem, amely kevésbé specializálódott, mint a Phacopida trilobiták szeme.

Eddig nem vizsgálta még senki az abathochroális lencse szerkezetét és optikai tulajdonságait, illetve az abathochroális szemnek a trilobita-szemtípusok közé történő besorolása a látás bifokalitása volt a látás bifokalitása.

Bifokális: a legfontosabb jellemzők és a kiválasztási szabályok

A trilobita-lencsék optikai sajátságainak paleobiooptikai rekonstrukciója Kitöltendő ezt az űrt és megvilágítandó az abathochroális szem leképezési tulajdon-ságait, rekonstruáltuk a Neocobboldia chinlinica szemlencséinek az alakját és optiká-ját.

Eközben fedeztük fel, hogy ez a trilobita bifokális szemlencsékkel rendelkezett az alsó lencsefelszín közepén található, jellegzetes, kis kidudorodásnak köszönhetően. Mivel az abathochroális lencsék nagyon kis méretűek voltak az átmérőjük nem volt nagyobb, mint 20 mmezért a fényelhajlás lerontotta az optikai leképezési sajátságaikat.

Átnéztük hát a trilobita-szemekről szóló szakirodalmat hasonló dudorral rendel-kező szemlencsék után kutatva. Azt találtuk, hogy a Dalmanitina socialis trilobita schizochroális szemében a mm átmérőjű, kéttagú, óriás kalcitlencsék fölső tagjának alsó felületén, amelyet korábban már ClarksonClarkson és Levi-Setti valamint Levi-Setti részletesen a látás bifokalitása, szintén található egy ilyen központi dudor.

A viszonylag nagyméretű felső-ordoviciumi Dalmanitina socialis trilobitát Csehországban találták meg olyan finomszerkezetű homokkőben, amely látás ultraibolya az állat vázának külső és belső felszínét; így a szemlencsék negatív lenyomata jól konzerválódott. Egyes maradványokban épen megmaradt a lencsék fölső felülete. Néhány lenyomat a lencsék alsó felületét őrizte meg mivel a lencsék egészben kiestekmíg más lenyomatokban az alsó és fölső lencsetagot elválasztó hullámos felület maradt meg.

Ez utóbbi esetben valószínűleg az állat halála után, de még a fosszilizáció előtt kieshetett a fölső lencsetag. Így tehát a kéttagú lencsék mindhárom törőfelületé-nek pontos alakja megmaradt, és ezekből rekonstruálhatóak a trilobita-lencsék optikai tulajdonságai.

A trilobita-lencsék törőfelületeiről gumiszerűen megszilárduló latex-oldat se-gítségével pozitív a látás bifokalitása vettünk, majd néhányuk felületét arany-palládium réteggel vontuk be, és pásztázó elektronmikroszkóp segítségével nagyfelbontású fény-képet készítettünk.

A szemüveg kiválasztásának jellemzői a látásjavításhoz

A gumi lenyomatok másik részét a pontos lencse-keresztmetszet meghatározása érdekében felszeleteltük, és szintén pásztázó elektronmikroszkópos fotót készítettünk róluk. Így végül megkaptuk a Dalmanitina socialis trilobita schizochroális lencséinek pontos alakját. Nehezebb dolgunk volt a Neocobboldia chinlinica abathochroális lencséi részletes a látás bifokalitása rekonstrukciójával.

Ennek a trilobitának a maradványai a dél-kínai Sichuan területéről, alsó-kambriumi mészkőből származnak, és sok, nagyon állítsa vissza a látásélességet darabból állnak, amelyek ülepedés után a felületükön egy vékony foszfát réteggel vonódtak be. Ez a fajta konzerválódási folyamat igen ritka, de megszokott a dél-kínai alsó-kambriumi leletek esetén, mivel abban a környezetben akkor igen ma-gas foszfátkoncentráció uralkodott.

A tömény foszfát minden felületre, így az elpusz-tult ízeltlábúak külső és belső felületeire is valószínűleg bakteriális folyamatok eredményeként kicsapódott. Az így előkészített mintákat pásztázó elektronmikroszkóppal és latex lenyomatok segítségével vizsgáltuk, és rekonstruáltuk a lencsék alakját a Dalmanitina socialiséhoz hasonlóan.

Bifokális trilobita szemek.

hogyan lehet életben tartani a látását tükröződő látás

Bal oldali oszlop: Kínából származó, alsó-kambriumi Neocobboldia chinlinica trilobita fosszíliáinak pásztázó elektronmikroszkópos elvételei. Fölső sor: Neocobboldia-maradvány, középső sor a szemfelületről hiányzó abathichroális lencsék lenyomatai. Alsó sor: Az alsó lencsefelület központi dudorának lenyomata. A jobb oldali ugyanaz, mint a bal oldali, csak a látás bifokalitása alsó-devoni Dalmanitina socialis trilobita esetén Az 1.

a látás bifokalitása gyenge látásból

A ábrán a Neocobboldia chinlinica trilobita fosszilis maradványainak pásztázó elektromikroszkóppal készült felvételei láthatóak különböző nagyítással. B ábra ugyanezt mutatja a Dalmanitina socialis trilobita esetén.

A Neocobboldia fotó teszt diagram hiányzó szemlencséi illetve a Dalmanitina socialis hiányzó fölső lencse-tagjai helyén jól látható a bifokalitásért felelős, jellegzetes, kis központi bemélyedés.

a látás bifokalitása amikor Sasha látása visszatér

B ábra mutatja a Neocobboldia chinlinica és a Dalmanitina socialis szemlencséinek rekonstruált alakját. A fölső lencsefelületek a biológiai és klasszikus optikai lencséknél megszokott, domború profillal rendelkeznek, ellenben az abathochroális lencse alsó felületén jól látható a középen elhelyezkedő kidudorodás 2. A ábraamely megfelel az 1. A ábra harmadik sorában látható gödröcskének, amit egy lencse hagyott maga után. Hasonló dudort figyelhetünk meg a schizochroális két-tagú lencse fölső lencsetagjának alsó a látás bifokalitása is 2B ábra.

Leolvasható a 2B ábráról, hogy az abathochroális lencse sokkal kisebb, mint a schizochroális: az egész abathocroális lencse kisebb, mint a schizochroális lencse központi dudora. Mindene-setre az abathochroális lencse és a schizochroális lencse fölső tagjának a látás bifokalitása alakja kö-zötti hasonlóság figyelemreméltó.

A dudor átmérőjének a lencse átmérőjéhez viszo-nyított aránya az abathochroális és a schizochroális lencsénél közel azonos. A köz-ponti lencserészen elhelyezkedő dudor következtében a görbület és ezáltal a fénytö-rőerő az angol szakirodalom “lens power” magyar megfelelője, ami lényegében a dioptriaszám, vagyis a gyújtótávolság reciproka is nagyobb, mint a széleken.

Ez kvalitatíve azt jelenti, hogy a Neocobboldia chinlinica és a Dalmanitina socialis len-cséi két különböző fókusztávolsággal rendelkeznek a két különböző törőerejű zóná-nak megfelelően.

A teljes bifokális igazság

A A Neocobboldia chinlinica egytagú, abathochroális szemlencsé-jének rekonstruált keresztmetszeti profilja. A lencse alsó felületén jól látszik a központi dudor. B A Dalmanitina socialis kéttagú, schizochroális szemlencséjének rekonstruált keresztmetszeti alakja. A lencse fölső tagjának alsó a látás bifokalitása szintén látszik egy központi dudor.

A bal oldali kis ellipszis méretei szemléltetik a Neocobboldia lencséjének a Dalmanitináéhoz viszonyított nagyságát A trilobita-szemlencsék rekonstruált alakját egy lapbeolvasó scanner segít-ségével digitalizáltuk a további számítógépes vizsgálatok céljából. A lencse fölső, belső és alsó törőfelületeinek pontos matematikai  leírása érdekében különböző fokú polinomokat illesztettünk a lencseprofil digitalizált pontjaira.

A Snellius–Descartes-féle törési törvényt alkalmazva, számítógép segítségével meghatároztuk a lencse op-tikai tengelyével párhuzamosan beeső fénysugarak sorozatára, hogy hol metszik e sugarak az optikai tengelyt a töréseik után. Így végül megkaptuk a lencsének az alsó törőfelület legalsó pontjától mért fókusztávolságát egy, az optikai tengellyel párhu-zamosan beeső fénysugár tengelytől mért távolságának függvényében.

Az eredményt a 3. A ábrán látható abathochroális trilobita-lencse zónák szerinti fókusztávolság-változásának számítógépes rekonstrukciója.

A működés elve

A Az optikai tengellyel párhuzamosan beeső fénysugarak menete a lencse felületein való törés hatására. A sugarakat sűrűbben rajzoltuk a lencse azon régióiban 1. Jól láthatóak az éles fókuszpontok az 1. B A központi dudor alsó részétől mért fókusztávolság változása a beeső fénysugár optikai tengelytől mért távolságának függvényében.