Ahonnan a látás élesen lehullhat

Sorold fel őket!

Csak te légy vélem, te szelíd Camoena! Itt is áldást hint kezed életemre, S a vadon tájék kiderült virány lesz Essem a Grönland örökös havára, Essem a fonó szerecsenhomokra: Ott meleg kebled fedez, ó Camoena, Itt hüves ernyőd. Ami először szembetűnik a versen, az a nyelve. Jellegzetes A századok azonban — legtöbbször — nem ott végződnek vagy kezdődnek, ahol a mechanikus időszámítás időhatárukat megvonja.

Sipsirica lesütötte a fejét és nem felelt. Hát legalább egyet mondj. Pars pro toto. Mit tartasz ez idő szerint a legnagyobb élvezetnek? Hát erre megint kitört a hahota a törzsvendégek közt s még a frivol fiskális, Tibuly Gáspár is mennyre-földre esküdözött, hogy ehhez fogható kis buta nincs a világon; akármelyik oltárra oda lehetne tenni angyalkának — csak le kellene előbb vetkőztetni. A törzsvendégek mintegy hozzátartoztak a családhoz és beleszóltak a házi ügyekbe is.

Szőke bikkfák

Szinte érezték, hogy a sipsiricát férjhez kell adni egy napon. Bizony nagy gondunk lesz, gyerekek! Különben nem valami nagy volt a gárda. Mindössze húsz-huszonkét személyből állt, rajtunk kívül.

A SIPSIRICA.

Az egyik asztalnál Druzsba ült, Kovik István doktor, a Vizivárosból, unalmas fráter, aki mindennap felpanaszolta, hogy boldogtalan, mivel nem ehet rostélyost. Mert a rostélyoshoz foghagyma kell. Ő pedig nem független, mert minden percben valami grófné hívathatja, aki elájul a foghagyma-szagtól. Ebben neki mindenki igazat adott, dacára annak, hogy negyven év óta, mióta az orvosi praxist űzi, egyetlen olyan perc se volt, hogy valami grófné hívatta volna.

Egy kicsit tótosan beszélt és nagyon imponált mindenkinek.

Szaruhártya után

A másik eperfa alatt a nevezett Tibuly Gáspár üldögélt az éneklő-kanonokkal. Tömzsi, gutaütésre hajló ember volt az éneklő-kanonok és az volt a ahonnan a látás élesen lehullhat, hogy ha a többiek, jó kedvűk szottyanván, egyszer-másszor énekeltek is, ő sohasem. No, köszönöm az ilyen éneklő-kanonokot. A harmadik asztalnál környékbeli háziurak tanyáztak, fölemlegetve a régi jó időket, mikor ezekből az alacsony viskókból jobban lehetett pénzelni, mint a nagy házakból beljebb.

Ez persze még 48 előtt volt, a régi becsületes rablók és gyilkosok idejében. Az a statutum volt ugyanis, hogy az elfogott rablót vagy gyilkost szabadlábon hagyták, ha két budai háziúr jótállt érte.

MINDENKI LÉPIK EGYET.

A háziurak kétszáz, háromszáz forintért jótálltak akárkiért, néha tíz-tizenöt személyért is egy-egy háziur, mert nagy volt a kereslet. Ha aztán a vádlott megszökött, elkótyavetyélték a házat a jótállás fejében s a licitáción újra megvette a volt tulajdonos potom áron és folytatta tovább a jótállásokat.

A negyedik asztalt kisebb miniszteri tisztviselők tartották megszállva. Már kora délután beültek és preferáncot játszottak a vacsoráig, egy ugyanazon kártyával egész nyáron. Az osztás közötti intermezzókban szenvedélyesen politizáltak s többnyire a minisztereket szidták, türelmetlenül áhítozva bukásukra. Az ember azt hihette volna, hogy disputáló képviselők, — ha nem csinálják megfordítva. Mert a képviselők inkább tűrik a rossz minisztereket, de gyakrabban változtatják a kártyát.

De ki az ördög győzné elszámlálni az összes törzsvendégeket. Részint nem is ismertem, részint nem is érdekesek. Egy darabig csöndesen éldegéltünk így együtt anélkül, hogy valami egyéb történt volna, minthogy a szeletek néha jobbak, ahonnan a látás élesen lehullhat rosszabbak voltak. Hanem a nyár másik felében két különös alak kezdett odajárni. Egy piperkőc öreg úr, aki a haját festette, kockás finom ruhában járt, vasalt nadrágokban s ruhái olyan rezeda-illatot terjesztettek, hogy egész tönkretette vele a konyhából kipárolgó pecsenye-szagot.

Megfigyeltük, csak egyszer jött egy héten, csütörtök estefelé s mindig egy fiakker várta odakünn. Eleinte Jahodovsky se ismerte, tőlünk kérdezgette, ki lehet, pedig az öreg ficsúr gyakran beszélgetett vele. Egyszer meg is kérdezte tőle, miért jár mindig fiakkeren. Takarékosságból járok kocsin.

Csak Mliniczky Pál kifogásolta a dolgot, nyilván, mert elhomályosítani kezdte úri voltát az idegen. Hát úr az ilyen?

ahonnan a látás élesen lehullhat

Szökik a szegények elől. Engemet látnának, mikor az utcán megyek. Előlem a szegények szöknek, mert már elnáspángoltam a botommal néhány efféle csavargókat.

ételek és rövidlátás a myopiát homeopátiával kezelik

Az ismeretlen olyan pontosan jelent meg minden csütörtökön, mint az óra és egy külön asztalhoz ült mindig egyedül. Később úgy látszik, megtudta Jahodovsky, hogy kicsoda, mert szembetünő tisztelettel kezdett vele bánni, de előttünk csodálatos módon titkolódzott, ötölt-hatolt, láthatólag zavart lett, ha kérdeztük.

Átláthatatlan rejtély alakjában gomolygott köztünk ennek az előkelő úrnak a csütörtöki megjelenése. Mit akar?

Lehetséges, hogy valakinek a corneája nagyobb az átlagosnál minden egyéb betegség nélkül, de a szaruhártya megnövekedhet kitágulhat emelkekedett szembelnyomás következtében is, ha a szem szövetei még nagyon rugalmasak. Szaruhártya gyulladás után szemműtét, vagy kontaktlencse viselés lehetséges? Legfrissebb cikkek a témában Gyakori kérdések a szemészeti készítményekről Monitor előtti munkavégzés - Ezekre érdemes odafigyelnie 7 gyógyszer.

Miért jön ide? Talán a borocska ízlik neki? Ejh, bolondság, hiszen vitethetne belőle haza is. Ez egy daliás, hegyesre kifent bajuszú, Wesselényi-mellkasú közepes korú férfi volt, ki megjelent egy napon és azontúl ott maradt sülve-főve, egyre nagyobb és tekintélyesebb helyet szorítva ki magának a hét eperfa világában.

Jómódú ember lehetett, mert újjai tele voltak gyűrűkkel, azonfelül jó vendég, mert Jahodovsky alig győzte neki hordani a fröcscsöket, végre pedig ügyes ember is volt és Jahodovsky szívesen vitte neki a fröcscsöket, mert mindig mondott neki egy-egy bókot.

Más tekintetben is kedvében járt Jahodovskynak, néha rózsát hozott, néha szegfűt, amit az özvegy rendesen a keblére tűzött, a sipsiricának is hozott ajándékba egy a látás milyen rossz. Örült neki a leány és mi is örültünk, mert most már többször volt alkalma kijönni az udvarra, hogy a papagályával játszhassék.

Igy aztán hamar lett a törzsvendégek lajstromába beiktatva a Herkules. Már t. Mert a törzsvendégeket a törzsvendég mind arisztokrata érzésű némileg nyugtalanítá a parvenü dédelgetése.

RADNÓTI MIKLÓS: ERŐLTETETT MENET (VÁLOGATOTT VERSEK)

Jól teszi, ha egy kicsit hizeleg Jahodovskynak és a sipsiricának. A jó szó nem kerül pénzbe, a rózsa, szegfű se kerül pénzbe, a papagály… hm, a papagály az már szamárság, az pénzbe kerül. De mindegy, Jahodovsky megérdemli, hogy ne közönséges korcsmárosnénak nézzék.

ahonnan a látás élesen lehullhat kávé és látás

Jahodovsky több annál! Egyszer arra figyelmeztette Druzsba tanár, hogy Jahodovsky nagyon is szívesen és sokat beszélget a Herkulessel, de Mliniczky ebben se talált semmi kivetni valót. Föl se vette Mliniczky, míg ilyen téren mozgott az ismeretség, de amint később észrevette, hogy Jahodovsky a legszebb húsokat a Herkulesnek süti meg, egyszerre morogni kezdett: — Ez már nem járja.

Jahodovska ostoba asszony! Mit akarja azzal az emberrel? Szemlátomást nagyobb porciókat visz neki, mint nekünk. Az a Góliát mindent föleszik előlünk, mert amivel többet ad neki, azt a mi szeleteinkből gazdálkodja ki. Egyre szaporodtak a gravamenek. A Herkules fröcscsét rendesen úgy hozta az özvegy, hogy egy darabka jég úszkált a tetején, csillogott-ragyogott, mint a lady Dudley nagy gyémántja. Hogy nem szégyenli magát a Jahodovsky? De ezt még csak mind eltűrte ahonnan a látás élesen lehullhat Mliniczky úr bár az epe már forrt benneha elő nem adja magát az a szerencsétlen eset, hogy egy fél rántott csirkét rendelvén, abban két fejet talált vala, míg ellenben látja sas-szemekkel, hogy a szomszédos asztalnál hasonlóan egy fél csirkét majszol a Herkules s már a második mellsarkantyút töri szét a kis sipsiricával, hogy: ki él tovább?

Hát ez férgek látása égbekiáltó, ezt már nem hagyhatta annyiba; ingerülten csendítette meg késével a poharat.

Témakör - Előadás a kitelepítésről 3. rész (HD)

Minden szem odanézett. Mért olyan nyugtalan, lelkem hirtelen homályos látás úr?

ahonnan a látás élesen lehullhat

Csak magát Mliniczkyt hívták tekintetesnek, a többi a neve szerint volt Druzsba úr, Kovik úr, Tibuly úr.