Mi a törvényjavaslat kapuja

Nyomtatóbarát változat Életrajzírói szerint Franz Kafka feltehetően november—decemberében írta A törvény kapujában című elbeszélését A per című regénye részeként.

A dómban címet viselő 9. A történetet a pap és Josef K. Az enigmatikus történet önálló elbeszélésként is megjelent, és vált a Kafka-életmű jellegzetes darabjává.

Kafka számos írása: A per, Az ítélet, A fegyencgyarmaton a bűn, a büntetés, a bűnhődés, a törvény és az ítélet témáját járja körül. A törvény kapujában motívumgazdag parabola, a modern ember kiszolgáltatottságának, bűntudatának, sorsával kapcsolatos teljes bizonytalanságának lenyomata, másrészt a zsidó vallási irodalom aggáda kései mi a törvényjavaslat kapuja, sőt annak folytatója. A per számos pontja utal rá, hogy az ellene folyó vizsgálatnak, mely váratlanul indul, Josef K.

Nem tudja, hová kell mennie, véletlenül mégis abba a lépcsőházba tér be, amely a tárgyalóteremhez vezet; nem jelzik, hánykor kell megjelennie a bíróság előtt, ő mégis időben érkezik. Kafka számos hasonló apró jelet hagy a szövegben, hogy az olvasót elbizonytalanítva jelezze: a per nem feltétlenül a külső valóságban, hanem álomszerűen, talán intrapszichikusan, a bűntudattal terhelt tudattalanban zajlik, ám ez éppoly valóságos a személy számára, mintha kívül, az objektív valóságban folyna.

A regény Az ítélet című elbeszélés témáját gombolyítja tovább.

Törvénytelen behatoló vagy törvényen kívüli őr? | Beszélő

Az ítéletben izsáki módon hajt fejet, és önként teljesíti be magán az atyai ítéletet, itt idegenek végeznek vele, ám szintén aláveti magát az eljárásnak és az ítélet végrehajtásának. A törvény kapujában című elbeszélésben nincs ítélet.

A Kafka életművén végighúzódó egyik legfontosabb motívum az idegenség problémája. Művei mindegyikére jellemző a modern ember egzisztenciális idegensége, a hontalanság, a mindenen kívülállás, az elhagyatottság, s a bensőségesség és az otthonlét élményének hiánya. A létet átfogó magyarázat híján a lét értelme megfejthetetlen, hiányzik a sorvezető, honnan vagyunk, hová tartunk, miért élünk. Létünk, vágyaink és a bennünket körülvevő, belénk plántált civilizáció ütközése szorongást, bűntudatot, a törvényen kívüliség élményét okozza, melynek értelmére és feloldására nincs pozitív válasz az írásokban, hacsak nem tekinthető egyfajta válasznak, hogy A perben a törvény kapujában álló vidéki ember és az őr példázata egy pap szájából hangzik el, habár ő is csak nyitott értelmezésű példázattal él.

Mindenen kívül állunk, leginkább létünk megismerésétől vagyunk elrekesztve, melyhez korábbi korokban a vallás mindent átfogó magyarázata kínált kulcsot. Tudatra és tudottra hasadt egziszten­ciánkban mind törvényen kívüliek vagyunk; mind ott állunk a törvény kapujában. E kettéhasadt létezésre az édenkerti történet, ha vigaszt nem mi a törvényjavaslat kapuja, de magyarázatot kínál. A bűntudat és a melankólia, mely áthatja az önreflektáló tudatot, a vallásos világmagyarázatokban gyógyírt lelhet, a modern ember azonban a szekularizáció és az individualizmus korában közösség nélkül, egyedül áll szemben a transzcendenciával, még inkább annak hiányával.

Egyedül viaskodik bűntudatával, szorongásával, csillapíthatatlan tudásszomjával, ám a törvény és a világ mi a törvényjavaslat kapuja számára nem felfedhető.

Legfrissebb tételek

Egyedül próbálja útját megtalálni a transzcendenciához, de a kafkai parabola értelmében kudarcot vall,2 legfeljebb a törvény kapujában toporog. Se belépni nem tud azon, se távozni onnan. De hát miért is nem lép be a vidékről jött ember a kapun? Mi akadályozza őt?

Xiaomi Mi 10 Pro review

A vidékről jött ember, civilizáltságában maga rendeli az őrt önmaga fölé. Ő maga ruházza fel hatalommal, ő tulajdonít neki jelentőséget pusztán félelmével, kérdéseivel és szófogadásával — vagy ha tetszik: tudatlanságával, netán neurózisával —, ő keletkezteti viselkedésével a törvényt, melyet idegi látási utak ismer, és az ismeretlentől való félelmében hozza létre a tilalmat, melynek törvényként aláveti magát.

Mint a történet végén kiderül, ezen a kapun csak ő léphetett volna be. Egy paradoxon foglya: sosem érheti el a törvényt, hiszen épp ő hozta létre szófogadásával, s a kapu, a tilalom az egyedüli kapcsolata a törvénnyel. Ha belépne, ha átléphetné az önmagára rótt tiltást, magát a törvényt semmisítené meg. Társadalomtörténeti perspektívából nézve az elbeszélést, a szerző sokrétű kívülállásának lenyomataként tekinthetünk a szövegre. Kafka a Monarchia uralkodó nyelvét beszélő, német ajkú zsidó kisebbségiként a cseh nacionalizmus Prágájában, értelmiségiként kispolgári kereskedő családjában, vallási élményre szomjas szekulárisként a vallást töredékeiben, felszínesen gyakorló közösségében, nőtlen és mi a törvényjavaslat kapuja férfiként a házasságot és nemzést normaként szorgalmazó társadalomban, fiúként a patriarchális világban — minden szempontból kívülálló.

Párialéte törvénytelen, nem tud bejutni a törvényes létezés — a többségi elfogadottság — világába. Kívül áll a valláson, a közösségen, mert szekularizálódó-asszimilálódó családja és a zsidóság hagyományos formái már nem adnak számára átélhető identitást.

Elakadtál? Ők segítenek!

A gyökértelenség, a hontalanság és a kirekesztettség élménye azonban újra és újra arra készteti, hogy kapcsolódási pontokat keressen. Az identitáskeresés — noha szüntelenül foglalkoztatja a zsidóság története, vallásos gondolkodása, népi léte és a misztika — a modernitás szelleme, a modern szekuláris zsidó identitások mi a törvényjavaslat kapuja vonzza.

Így keres kapcsolatot zsidó kulturális társaságokkal, más zsidó értelmiségiekkel és a cionizmussal. A zsidó népi lét részeként vonzza a jiddis, különösen a jiddis népszínház világa, s a lembergi színtársulattal találkozva, ben, huszonnyolc évesen kezd tájékozódni mélyebben a zsidóság kultúrájában, megtanul héberül, és foglalkoztatja az Erec Izrael-i letelepedés gondolata.

Ehhez az őrhöz odamegy egy vidékről jött ember, és engedélyt kér, hogy beléphessen a kapun. Az őr azonban azt mondja neki, hogy most nem engedélyezheti a belépést. Az ember töpreng, majd megkérdezi, hogy tehát akkor később léphet majd be? Amikor az őr ezt észreveszi, nevet, és így szól: — Ha ennyire csábít, hát kíséreld meg, és menj be tilalmam ellenére.

Vonzza a törvény világa is, de nem talál utat hozzá. Teremről teremre őrök állnak, egyik hatalmasabb, mint a másik. Már mi a törvényjavaslat kapuja harmadik látványát magam sem bírom mi a törvényjavaslat kapuja Ezt a bejáratot csak a te számodra jelölték ki. Most megyek, és bezárom. Kafka írásai Walter Benjamin szerint mi a törvényjavaslat kapuja aggáda zsidó elbeszélő irodalmi hagyományához kapcsolódnak.

Törvénytelen behatoló vagy törvényen kívüli őr?

A halácha, a vallásjog és tör­vényértelmezés egy korábbi állapotában konzerválódott, a modern ember nehezen tud hozzá kapcsolódni, ellenben a törvény s a törvényhez való viszony allegorikus értelmezése — mely nem keverendő össze a kereszténység zsidóság-interpretációjával — nyitva áll. Kafka a XX. A pszichológiai értelmezés szemszögéből a következő kérdések merülhetnek fel az elbeszéléssel kapcsolatban: Milyen lélektani problémák mentén elemezhetjük?

Mi a törvény, amin a főhős kívül reked? Megjelenik-e Kafka e szövegében is az életművének hol rejtett, hol nyílt vezérmotívumát képező apa—fiú probléma, az apától való félelem és az apa elleni lázadás miatti bűntudat?

Ki az őr, ki a vidéki ember, miért vidéki és végül: miféle mi a törvényjavaslat kapuja zajlik közte és az őr között? A kívülállás társadalmi okait már érintettem, mi a törvényjavaslat kapuja Kafka kívülállása korántsem csupán a zsidóság huszadik század eleji felemelkedése s a nemzedékek között is hasadást okozó szekularizáció, asszimiláció okozta értékválsággal magyarázható. Kétségtelen, hogy a vallásgyakorlat kiüresedő formái is elidegenítették Kafkát a vallástól, és ez apjával való viszonyában is jelentkezett, akinél e jelenséget tapasztalta, s aki ennek ellenére próbálta rávenni fiát a vallás gyakorlására.

a látás javulása reggel alkonyatkor csökken a látás

Nem csupán a hagyományos zsidóság keretrendszere, hanem a polgári világ normái is szűknek bizonyultak Kafka számára, aki sok mindent elkövetett, hogy e for­máknak alávesse magát egyetem, állami hivatal, eljegyzésekde a végső lépést — a házasságot és a gyermeknemzést, mely igazolja és folyamatában fenntartja a zsidóság és a polgári világ tradícióit — nem volt képes megtenni.

Képtelensége a házasságra, tartózkodása a családalapítástól, és küzdelme az írással, hogy minden gondolatát, érzését papírra vesse, egyszersmind képtelensége arra, hogy szuverén személlyé váljon, és írásait nyilvánosság elé bocsássa, mi a törvényjavaslat kapuja vívódó lelkialkatot sejtet, mely súlyos hasadást hordoz.

Tudatos énje aláveti magát a külvilág elvárásainak, de tudattalanul menekül e kötelékektől és a felelősségtől. Nappal, mások tekintete előtt polgári életet folytat, ám tudattalanul lázad e feltételrendszer ellen. Éjjelente, íróasztala mögött szintetizálja e kettősség tapasztalatát: a normakövetést, a lázadás elnyomott vágyát és az ebből eredő szorongást.

Megrekedni a törvény a törvényszerűség kapujában: sóvárogni a behatolást akár erotikus értelembensóvárogni a felnőtté válást, a családról való leválást, a családalapítást, másrészt ugyancsak vágyni a családalapítással és más társadalmi elvárással, az apa által megtestesített értékrenddel és viselkedésmóddal való szembefordulásra, az ösztönös érzelemkifejezésre — s mégsem lépni át a túl magas küszöböt, ennek a lelkialkatnak emblematikus kifejeződése.

Franz Kafka – A Törvény kapujában

Kafka reflektál arra, hogy a házasság, a család elkerülése számára az írásra fordított idő és energia megóvását is jelentette. Mindez hangozhat akár racionális szakmai elhatározásnak is. Ám az íráshoz való obszesszív viszony, a naplóban és a levelekben megtestesülő lankadatlan öndokumentálás és önreflexió többre utal. Mintha szerzője személye csak a nyelvben, csak papíron tudna létrejönni és valóságossá válni, döntően ott is csak fikciós történetekben, áttételesen utalva személyes problémáira.

Énhatárait nem óvhatja másként, mint szüntelen írással, melyre a mindennapi élet, bármi, ami az írástól időt, figyelmet és energiát von el, fenyegető veszélyt jelent.

Életformájának — identitása kialakítása egyetlen módjának és lehetőségének, egyszersmind személye kiteljesedésének — az írást tekintette: nem volt más identitása, mint az írásbeli identitás.

Különösen a félelemre alapuló, szigorú kerületi rendőr gyengén lát következtében családján sőt önmagán kívül rekedt, töredezett identitású, elidegenedett gyermek, aki nincs otthon, nincs magánál, nem képes a biológiai program beteljesítésére: nem képes felnőtté válni, ezért csak törekszik a törvény szerűség mi a törvényjavaslat kapuja, de nem képes belépni kapuján. Kafka apjával kapcsolatos élményei közismertek. Hermann Kafka, a XIX.

mi a törvényjavaslat kapuja

Üzleti sikereket ér el, eg­zisztenciát teremt, de iskolázottsága hiányos. Felesége családja jómódú kereskedőcsalád. Hermann Kafka igyekszik megfelelni új társadalmi státusa elvárásainak, sőt magasabbra törekszik: fiát jobb sorsra szánja, egyetemre küldi.

Mint a társadalmi mobilitás e sajátos zsidó útján oly gyakori, nagy elvárásokat támaszt fiával szemben, akiben talán saját be nem teljesült vágyait is meg akarja valósítani.

Franz Kafka - A Törvény kapujában - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettsémiskolcfutar.hu

Ugyanakkor talán kissé féltékeny is könnyebb életére, ezért gyakorta emlékezteti saját egykori szenvedéseire, nehezebb sorsára. Két másik fia korán meghal, ezért az egyetlen megmaradt fiúra még nagyobb apai elvárás árnyéka vetül. Franz Kafka jogi egyetemet végez, első generációs értelmiségi lesz, de hontalan polgári hivatásában, mert író akar lenni.

Bűntudatot érez, mert nem tud megfelelni a családi elvárásoknak, s nem tudja pótolni két öccsét sem. Bűntudatos, mert az apjával való összehasonlításban mindig alulmarad; az apai tekintetet visszatükrözve gyengének, nem életrevalónak, hálátlannak, feleslegesnek érzi magát, ugyanakkor talán kritikusan tekint apja személyiségére, értékrendjére, s ettől is bűntudatot érez.

Gyerekkori élményei énhatárainak folyamatos megsértése az erős szavú, robusztus, őt gyakran lekicsinylő — ezért hatalmasnak és félelmetesnek látott — apa által személyiségének törékenységét okozzák, és ezzel mi a törvényjavaslat kapuja tudattalan írói ambícióját: a sebzett én kifejezésének és újrakonstruálásának mi a törvényjavaslat kapuja felülíró, életprogramként funkcionáló szükségét.

Ez az ambíció, gyerekkori élményeivel együtt — melyeket nem akar saját gyermekei életében reprodukálni — akadályozzák a családalapításban. A Kafka-életmű és -élettörténet kontextusában olvasva A törvény kapujában paraboláját, azt jelenti: mi a törvényjavaslat kapuja törvényen kívüli ember magán kívül van.

A szüleivel azonosulni vágyó gyermek, aki elvesztett testvérei és szülei gyásza következtében talán saját léte miatt is bűntudatot érez; aki szüntelenül meg akar felelni feltörekvő, sikeres self-made-man apja magas elvárásainak, s aki, ha nem tesz kedvére, szüntelenül a szülői elégedetlenséggel szembesül: elveszti önmagát.

Bizonytalanná, szorongóvá válik, félve követi saját vágyait, ha egy­általán képes megélni azokat.

a legélesebb látás a természetben

A történet ilyen olvasatban szorongásról és mi a törvényjavaslat kapuja szól. A törvény kapuján átlépni nem tudó a félelem rabja. Felmerülhet a nyomasztó kérdés, hogy ha a parabola nem kivételes állapotot, hanem az általánost írja körül, akkor vajon a belépésnek a kapun van-e érvényes, törvényes, erkölcsileg elfogadható útja, vagy a másfél lapnyi írás netán civilizációs zsákutcát feltételez.

Eszerint a nevelés által valamennyien kívül rekednénk a törvény kapuján, s a törvénybe való belépés kulcsa magának a törvénynek a megszüntetése lehetne csupán. Lehetséges, hogy az őr viselkedésében némi csábítás, pedagógiai erósz is munkál? A törvénybe való belépésnek az őrrel való szembeszegülés vagy némi nonsalansz is legitim része volna?

Mintha egy apa azt sugallná fiának: nőj fel a feladathoz, és győzz le! A vita a törvény értelmezéséről, tudjuk, a rabbinikus zsidó gondolkodás szerint része a törvénynek.

mi a törvényjavaslat kapuja