Pénzügyi rendszer nézet, A pénz és a pénzügyi rendszer | Mozsár Ferenc, Kürtösi Zsófia, Halmosi Péter: Közgazdasági alapok

Korten bestselleréből csak néhány fejezetcímet idéznénk: A pénzjátszma, Karvalytőke, Tőkés kannibalizmus — majd az egész rész címe — Az elfajzott pénzügyi rendszer. Laikusok és közgazdászok, világhírű szerzők [4] és a világ pénzügyi központjaiból kiszorult országok publicistái, rezignált bölcselkedők és lelkes aktivisták foglalkoznak a pénzügyi rendszer zsákutcás fejlődésével.

Eredete[ szerkesztés ] A Bretton Woods-i rendszer politikai alapját több kulcsfontosságú föltétel egybeesése képezte: a Nagy gazdasági világválság közös tapasztalatai, a hatalom összpontosulása néhány állam kezében, és egy domináns nagyhatalom jelenléte, amely hajlandó és képes elvállalni a vezető szerepet a világ pénzügyi rendszerében. A nagy gazdasági világválság[ szerkesztés ] A legerősebb nemzetek közötti nagymértékű egyetértés a nemzetközi gazdaság céljait és módszereit illetően igencsak megkönnyítette a pénzügyi rendszer nézet a Bretton Woods-i konferencián. Az egyezmény alapja a kapitalizmusba vetett hit volt. A fejlett országok különböztek a tekintetben, hogy a kapitalizmus milyen formáját tartják saját nemzetük számára követendő útnak például Franciaország előtérbe helyezte az állami beavatkozást és a gazdasági tervezést, míg az USA amellett tett hitet, hogy az állam a lehető legkevésbé avatkozzon be a gazdaság ügyeibe. Ennek ellenére mindannyian hitet tettek a piac és a magántulajdon mellett.

Gyakran személyes sérelmek, a túlzott pátosz és a kritika morális megfellebbezhetetlenségébe vetett hit is csökkenti a vita tárgyilagosságát. A pénzügyi rendszer nézet szóló viták ugyanakkor mindig többrétegűek voltak, hiszen az egyes pénzügyi technikákkal, így a papírpénz használatával vagy az arany nemzetközi pénzügyi szerepének pénzügyi rendszer nézet kapcsolatos félelmek, kritikák mögött gyakran ott rejtőzött a korabeli társadalom kritikája, magának a modernizációnak az elvetése.

A harmadik csomópontot a kritikákban — explicit vagy implicit módon — gyakran felbukkanó állami beavatkozás iránti igény jelenti. A pénzügyi rendszer uralmáról Az uralmi tézis hívei szerint a Elméleti közgazdaságtani meggondolásokból ugyancsak nem következik, hogy az uralmi tézis erős változatának érvényesnek kell vagy kellene lennie: a szóban forgó álláspont képviselői többek között éppen azt vetik a közgazdaságtan főáramlatába tartozó kutatók szemére, hogy modelljeik nem képesek igazolni, magyarázatot adni az uralmi tézisre.

A bank és pénzügyi rendszer képviselőinek érdekérvényesítésével kapcsolatos pénzügyi rendszer nézet kutatások számára az egyik koherens teoretikus lehetőséget a kollektív cselekvés elmélete kínálja. Ha olyan nézetek megértésére, racionális megvitatására törekszünk, amelyeket sem empirikus, sem pedig teoretikus érvek alapján nem lehet kritizálni, akkor az adott álláspont normatív hátterét és módszertani gyökereit kell feltárnunk. A probléma formális struktúrája durván a következő: a közgazdasági elmélet egyik fontos, ám többnyire burkolt feltevése értelmében a piaci szereplők preferenciái eleget tesznek három feltételnek: képesek összehasonlítani két lehetőséget, következetesek a rangsorolásban, és képesek az értékeket egymásra átváltani.

Az eddig ismert pénzügyi rendszer a válsággal máris megváltozott. Itt a monetáris finanszírozás, a helikopterpénz. És talán marad a bitcoin. De ez kevés: szuverén állami pénzrendszerre lenne szükség! Joób Márk A koronavírus okozta gazdasági válság felgyorsítja a pénzrendszer már hosszabb ideje tartó átalakulását.

Vannak azonban olyan preferenciák, amelyek nem teljesítik e feltételeket. Ilyen például az úgynevezett lexikografikus rendezés, ahol az egyén egy kiemelt szempont alapján rangsorol, s ha esetleg ez alapján nem tud különbséget tenni, akkor pénzügyi rendszer nézet másik kiemelt szempont alapján mérlegel, pénzügyi rendszer nézet így tovább. Ez az az idő, amikor még olyan dolgok is, amelyeket addig megosztottak, de soha nem cseréltek, adtak, de soha el nem adtak, megszereztek, pénzügyi rendszer nézet rendszer nézet soha nem vásároltak — erény, szerelem, meggyőződés, tudás, lelkiismeret stb.

Ez az általános korrupciónak, az egyetemes megvásárolhatóságnak az ideje, vagy — hogy a politikai gazdaságtan kifejezéseit használjuk — az az idő, amikor minden dolgot, akár szellemit, akár anyagit, kereskedelmi értékké válván, a piacra visznek, hogy a legpontosabb értékén felbecsüljék.

E következtetés lényege, hogy azokat a változásokat, amelyek hasznosak vagy előnyösek egy meghatározott csoport számára, az adott csoport tagjai szükségképpen valamiféle összehangolt cselekvés révén idézik elő. A szóban forgó tévkövetkeztetés logikai struktúrája tehát a következőképpen fest: 1 y az Tubuláris látás csoport tagjait jellemző x viselkedési mód stb.

Az uralmi tézis legfőbb metodológiai hiányossága, úgy véljük, éppen ebben, vagyis a társadalmi cselekvés konspirációs elméletének kritikátlan elfogadásában rejlik. E változat példáit megtaláljuk néhány gazdaságszociológiai írásban, rendszerint a bankok vagy bankárok uralmát elemző írásokban.

Tartalom ajánló

Ezeknek a tanulmányoknak egy része összeegyeztethető alapvető módszertani elvárásainkkal, és jó kiegészítője a közgazdasági elemzésnek. A tulajdonosi, illetve tisztségviselők delegálásán keresztül gyakorolt központi szerep hipotézisét sem az Egyesült Államok hatvanas évei, sem a mai magyar gazdaság adataival nem sikerült statisztikailag egyértelműen alátámasztani. A magyar bankárok pozíciójának hazai elemzése azt mutatta ki, hogy míg nem cáfolható a bankárok csoportjának privilegizált helyzete a mai Magyarországon, nincsenek pénzügyi rendszer nézet egyértelmű bizonyítékok, amelyek e csoport domináns pozícióját is alátámasztanák.

Az állami tulajdonban vagy állami kontroll alatt működő bankok esetén a bankvezetők kiválasztása erősen politikafüggő. Több magyar és nemzetközi példa is arra utal, hogy az üzletileg nem indokolt banki pénzkihelyezés gyakorlatában, az osztogatásban — mely célozhatja a politikai pártokat, a médiát stb.

Azonnali regisztrációt, folytonos ellenőrzést, késedelem nélküli reakciót tesz lehetővé, és szinte csak a számítógép képernyőjén létezik. Mivel feledékenyek, gyakran összevesznek azon, ki éppen a soros szakács.

Végül találnak egy szép opálszínű követ, és megegyeznek, hogy a vendég e követ mindig vendéglátójánál hagyja, aki másnap ezzel igazolni tudja, hogy ő a soros vendég.

Bevezetése a modellgazdaságba csökkentette a tranzakciós költségeket megszűnt a veszekedésre fordított időés mindenki pozitív értéket tulajdonított neki.

Ez a gazdagság azonban nemcsak az egyszerű emberek, hanem a monetáris statisztikusok számára is nehezen kezelhető. A probléma alapja az, hogy ha nem tudom pontosan mérni, mi az, amit az emberek pénzként használnak, akkor nem lesz hatékony az általam követett monetáris politika. Tudjuk, hogy a középkori uralkodók nem csak a pénzveréssel, hanem a pénz körbenyírásával is igyekeztek alattvalóik vagyonát magukhoz terelni.

A pénz pénzjellé válása természetes következménye volt a pénz funkciók gazdaságosabb működtetésének, a tranzakciós költségek csökkentésének. A pénzelmélet egyik évszázados fundamentális kérdése éppen pénzügyi rendszer nézet a problémából fakadt: ha ugyanis a pénz forgalmának értéke elszakad anyagának értékétől, akkor mi biztosítja azt, hogy aki elfogadja azt cserébe, az később ismét elcserélheti.

Az egyik lehetséges válasz az állam hatalmi szerepére utal: az állam elrendelheti egy eszköz fizetési eszközként való használatát. Napjaink pénzét az állam a központi bankokon keresztül bocsátja ki, ám ezért még nem negligálhatjuk a második szempontot. A háborúk finanszírozását célzó papírpénz-kibocsátások a XIX. Az állam ezekben az esetekben a kellő biztosítékok hiányában nem tudta tartósan kikényszeríteni az adott pénz használatát, mert a gazdasági szereplők gazdasági vagy egyéb megfontolásokból nem fogadták el, nem használták azt.

Ezek a helyzetek azt is megmutatták, hogy a gazdasági szereplők maguk megoldják — ha nagyobb jóléti költségekkel is — a fizetések, cserék, elszámolások során problémáikat, ha az állam nem menedzseli, biztosítja hatékonyan a pénzt. Erről vitázva azonban nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a pénz- és tőkepiacok hatékony működése elválaszthatatlanul összefonódik a hétköznapi pénzügyi rendszer nézet leghétköznapibb életproblémáinak megoldásával. Emeljünk ki három ilyen alapvető problémát: 1 gondoskodás az öregkori biztonságról, amely elképzelhetetlen hosszú távú megtakarítások és autonóm módon gazdálkodó nyugdíjalapok nélkül; 2 a lakáshoz jutás kiszámíthatósága, amelyhez hosszú távú kölcsönökre, azaz jelzáloghitelezésre van szükség; 3 írja le a látássérülés hiperópiáját a gyermekek iskoláztatásáról, amikor megjelennek a nézetek hosszú távú kölcsönöknek a felsőoktatás finanszírozási rendjébe való beépítését követeli meg.

Jó példa erre a jelzálogpiac szerkezetének elmúlt évtizedekben bekövetkezett megváltozása. Egy tőkepiac nélküli gazdaságban az emberek saját személyes megtakarításaikból építenek, illetve vásárolnak lakásokat és házakat.

A tőkepiac fejlődésének kezdeti fázisában ezek a források már jelzálogkölcsönökből származnak, amelyeket az adott város vagy helyi közösség más családjainak megtakarításai finanszíroznak. A jelzálogpiacok fejlődése nyomán ma már a fejlett piacgazdaságok egy részében a lakás- és házvásárláshoz szükséges kölcsönöket a bankrendszeren kívüli pénzügyi közvetítők bocsátják az ügyfelek rendelkezésére, ezeket a közvetítőket pedig olyan befektetők finanszírozzák, akiknek a tevékenysége a jelzálog-alapú értékpapírpiacon koncentrálódik.

Eközben azonban a piac barázdálódásán, pénzügyi rendszer nézet választható utak sokféleségén keresztül a társadalmi költségek jelentősen csökkennek. Termelés, technológia, építkezés, fogyasztás és hasonló jelentéktelen ügyek alig kerülnek szóba, a hír az, ha megingatnak egy valutát, vagy valami nagy botrányt kavarnak a pénzpiacokon.

E folyamat egyik legfrissebb és leggyakrabban bírált eleme az úgynevezett származtatott derivatív piacok ugrásszerű fejlődése. E termékek és piacok lényege, hogy hatékonyan kapcsolják össze a pénzügyi rendszer nézet és a jövőt, közvetítik a jövőre vonatkozó információkat a döntéshozó számára.

Ezeket az instrumentumokat — a közhiedelemmel ellentétben — nem a matematikusok, még csak nem is az elméleti közgazdák találták ki, hiszen a maihoz hasonló opciós szerződések már a XVII.

Ebben — akárcsak az élet más területein — közvetítők, bankok, alapkezelők stb. A származtatott piacok növelik a pénzügyi piac választékát, és csökkentik az egyéni döntési szituációk kockázatát. A pénzpiac a közvélemény szemében az a szegmense a gazdaságnak, ahol a spekulánsoké a világ, ahol kis befektetéssel, kevés munkával rengeteget lehet nyerni.

Tartalomjegyzék

Ez azonban tévedés, ha a piac elég hatékony. Ha az információhoz nem csak egy-egy szereplő juthat hozzá — márpedig ezek a piacok nagyszámú szereplővel működnek, és így az összejátszás esélye kicsi —, akkor csak a kockázat növekedésével lehet másokénál nagyobb vagy gyorsabb hozamot remélni.

A nagy kockázatot vállaló spekulánsok e piacoknak ugyanúgy természetes szereplői, mint a kockázataikat fedező ügynökök.

• Дети людей обычно не сохраняют столь ранних воспоминаний.
• Николь дернулась, вспомнив о своей давнишней наивности.
• Потребуется пара секунд, но это вполне .
• A pénz és a pénzügyi rendszer | Mozsár Ferenc, Kürtösi Zsófia, Halmosi Péter: Közgazdasági alapok
• A nemzetközi pénzügyi rendszer alapvonásai | miskolcfutar.hu
• A pénzügyek alapjai | Digitális Tankönyvtár
• Van-e látása a csukának

A többi szereplő szempontjából is fontos szegmenseit is életben tartják a pénz- és tőkepiacoknak, növelik a piac mélységét, és lehetővé teszik diverzifikált, változatos portfoliók kialakítását. Ráadásul a közhiedelemmel ellentétben nem ingyen jutnak bevételhez, hiszen jelentős kockázatot vállalnak, és ezek a kockázatok bizony gyakran realizálódnak, csak épp a csődbe ment spekulánsokról kevesebbet olvashattunk, mint a sikeresekről.

A globális devizapiac valószínűleg a világ egyik leglikvidebb [25] és így leghatékonyabb piaca, ahol szabad az információáramlás, és alacsonyak a tranzakciós költségek. E piacon pénzügyi rendszer nézet határidős termékek árainak változása a jövőre vonatkozó információkat tükrözi, és független a jelenbeli árváltozásoktól hacsak azok nem hordoznak információt a jövőről is. Azokat az információkat, amelyek holnap lesznek újak, és amelyek holnap fogják meghatározni az árakat, tudományos alapon nem lehet előre jelezni, és ezen az alapon nem lehet befolyásolni egy hatékonyan működő piacot.

A devizapiac méretei miatt erre egy-egy üzletcsoportnak önmagában ritkán volt esélye.

A másik lehetőséget az árak befolyásolására több szereplő azonos irányú várakozása és a tranzakciók ilyen szempontú kötése jelenti. A koordinációs problémák, az együttműködés nehézségei miatt erre az utóbbi évtizedben túlnyomóan akkor került sor, amikor a kormányok megpróbálták valós értékétől elszakítva, egy magasabb szinten stabilizálni a céldeviza értékét, és végül is ezt a mesterséges állapotot szüntette meg a szereplők akciója. Pénzügyi rendszer nézet arra utal, hogy ezeknek a pénzügyi követeléseknek a piacai alapvetően, tartósan nem szakadhatnak el azon szektorok működésétől, melyek termékeire, eszközeire e követelések — közvetve vagy közvetlenül — szólnak.

Egy másik probléma az információk megszerzésének módjából fakad. Keynes ironikusan jegyzi meg, hogy a tőzsdén befektető amerikaiak nem a befektetés tárgyáról próbálnak információt szerezni, hanem arról, hogy a többieknek mi fog tetszeni, akárcsak a bírók a szépségversenyen.

Elfajzott-e a pénzügyi rendszer? | Beszélő

Tehát az árak nemcsak a piac megtisztítását, vagyis a kereslet és kínálat összehangolását, hanem az információkat is szolgáltathatják. Problémát okozhat az is, hogy a piaci szereplők számának növekedésekor az egyes szereplők számára már kifizetődővé válhat termék-megkülönböztetést alkalmazni, és így a differenciálódás nyomán a piac szegmentálódik, kizárólagos pozíciók alakulhatnak ki.

Az olyan piacokon, ahol információs egyenlőtlenségek vannak, ahol a szereplők információfeldolgozási, - értékelési képessége korlátozott, ott a szereplők számának növekedése ronthatja a kommunikációt, és így idézhet elő fragmentálódást és az árak volatilitásának növekedését.

Egy kisebb piac és amúgy hasonló feltételek esetén a szereplők pénzügyi rendszer nézet át tudnák tekinteni az információkat, nagyobb arányban fednék le kapcsolataik a piacot, és így csökkenhet az árak volatilitása.

Ennek ellenére sokakban vált ki félelmet a pénz- és tőkepiacok egy-egy szegmensében bekövetkező növekedés. Jelenlegi ismereteink alapján nem tudjuk meghatározni például a derivatív piacok optimális méretét.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy például a származtatott termékek legtágabban értelmezett mennyisége még ban sem éri el az Egyesült Államok 10 évvel ezelőtti reálvagyonát. Ezekben az összehasonlításokban kétféle optikai csalódás is tetten érhető. A GDP csak a gazdaságban előállított hozzáadott értéket méri.

A pénzügyek alapjai

A gazdaság egy év alatti bruttó kibocsátása, a gazdaság éves tranzakcióinak összértéke a GDP-nek többszöröse. Ha olyan forgalmi adatokat hasonlítunk a GDP-hez, amelyek az összes tranzakcióhoz állnak közelebb például a származtatott piacok éves kontraktusszáma természetes, hogy úgy találjuk, hogy ezek a mértékek a GDP többszörösei.

Ráadásul a tőzsdén bonyolódó tranzakciók számbavétele már eleve természetes halmozódást tartalmaz: a forgalmat és a pozíciókat a legtöbb kimutatás többszörösen, az ügyletben részt vevő felek mindegyikénél számba veszi. A másik optikai csalódás a flow forgalom és stock állomány típusú változók pénzügyi rendszer nézet korrekt összevetéséből adódik.

Néhány szerző mintha azt sugallná: egy flow változó, az adott évben előállított GDP érvrendszerükben mintegy felső korlátot kellene, hogy jelentsen egy stock típusú változó — például egy adott pillanatban mért összes élő derivatív pozíció, értékpapír-állomány stb.

Csakhogy ez utóbbi állomány vagyon típusú változó, az emberiség vagyonának egy részét testesíti meg, amely évről évre nő, ha tetszik épp az éves GDP-k akkumulálásával. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes felhívni a figyelmet a kettő pénzügyi rendszer nézet foglalkozó szintén régi keletű közgazdasági vitára, melyben egyesek például kétségbe vonják azt, hogy a monetáris szektornak szerepe lenne a reálgazdasági folyamatok hosszú távú alakulásában.

A növekvő autonómia ugyanis lehetővé teszi azt, hogy a pénzügyi szektor kisebb-nagyobb mértékben függetlenedjen a reálgazdasági szemcsepp vitaminokkal. A pénzügyi közvetítők kritikus helyzetekben ellensúlyozhatják a bankrendszerben fellépő kontrakciót, és így például a reálgazdasági válság által előidézett bankválságok nem válnak szükségszerűen a reálgazdaság válságfolyamatait erősítő és elnyújtó tényezővé.

Ugyanakkor az átalakuló gazdaságok pénzügyi rendszer nézet példát szolgáltattak az ilyen helyettesítő folyamatok magas társadalmi költségeire. Akár pénzügyi rendszer nézet pénzügyi sorban állások, akár a pilótajátékok olyan nem szokványos pénzügyi intézmények, melyek bizonytalanságot növelő hatásai, társadalmi költségei vélhetően meghaladják az egyéni hasznokat. Ilyenformán bármilyen egyoldalú általános érvényű értékelés félrevezető lehet.

Az állami beavatkozásról A pénzügyi innováció és egyes szabályozási korlátok feloldása nyomán az elmúlt években valóban nőtt a pénzügyi piacok önállósága, és csökkent az állam beavatkozási lehetősége. A pénzügyi pénzügyi rendszer nézet fejlődésének kritikusai — kimondva vagy kimondatlanul — az állami beavatkozásban, a szabályozási funkció erősítésében látják a növekvő bizonytalanság csökkentésének legfontosabb lehetőségét.

Csakhogy a pénzügyi rendszer már ma is fokozottan szabályozott jó néhány más területhez képest, és a szabályozás szükségességét pénzügyi rendszer nézet kevesen vonják kétségbe. Gyakran elmarad viszont a konkrét intézkedés közvetlen és közvetett költségeinek és a vele járó mellékhatásoknak a tárgyalása. A másik tipikus probléma, hogy egyes tényezők egy ilyen felsorolásban felnagyítódhatnak, holott ma már esetleg távolról sincs pénzügyi rendszer nézet súlyuk, mint korábban volt. Így például a fizetési rendszer működése ma már sokkal inkább független az egyes bankok működésétől, illetve csődbe menésétől, mint korábban.

A zsírórendszer összeomlásához egy olyan általános bankválságra van szükség, amit valószínűleg csak egy nagymértékű külső sokk idézhet elő, amely — más téren is — igényli az állami beavatkozást. Kétségtelen tény, hogy a pénzügyi rendszer egyes tagjai kapcsolatban állnak egymással, bankok üzletelnek bankokkal a bankközi pénzpiacon, bankok hiteleznek a brókercégeknek, a biztosítók forrásaik egy részét a bankoknál kötik le stb.

Ugyanakkor e lánc minden eleme esetén érdemes megvizsgálni, hogy a piaci mechanizmusok létrehozzák-e a természetes kockázatkezelési mechanizmusokat, szükség van-e állami beavatkozásra, mielőtt hatalmas védőfalakat húznánk az egyes intézmények köré.

Fontos lenne az olyan új instrumentumok, mint a derivatívok — véleményünk szerint is szükséges — szabályozás-fejlesztésénél alkalmazni azt, amit az elmúlt évek pénzügyi szabályozástörténetéből megtanultunk.

A betéttulajdonosok ugyanis — mint a legtöbb pénzügyi vállalkozás esetén a látás 6, ahogy látták — komoly veszteségeket szenvedhetnek a kontraszelekció és a morális kockázat következtében. Egy nyíltvégű befektetési alapnak — a még nagyobb kockázatokra való hivatkozással — a bankokhoz hasonló szintű szabályozása, épp ennek az intézménynek a létalapját szüntetné meg, hiszen olyan intézményről van szó, ahol a befektetők ki akartak kerülni a banki szabályozás béklyójából.

Bretton Woods-i rendszer – Wikipédia

A szabad tőkeáramlás és a pénzügyi piacok fejlődése komoly veszélyt jelent a nagy állami monopóliumokra. Az állampolgárok és a vállalatok megnövekedett döntési szabadságának nemcsak veszélye, hanem komoly fegyelmező ereje lehet: arra készteti a kormányokat, hogy ésszerűbb fiskális és pénzügyi rendszer nézet politikát folytassanak, és nagyobb gonddal őrködjenek az általuk nyomtatott pénz értékállósága fölött. A kölcsönözhető pénzekért folytatott verseny a nemzetállamok eladósodási lehetőségeit korlátozza, hiszen az állam új alternatívákat nyit meg azon potenciális szereplők előtt, akik korábban egy szűk, fejletlen pénzügyi intézményrendszer és a nemzeti piacok korlátai közé kényszerítve hozták meg befektetési döntéseiket.

Ráadásul a gazdaságpolitika folyamatosságát vagy nemzeti céljait hirdető döntéshozók, akik az állam szuverenitásának csorbulását féltik az áru- és devizapiacok globalizálódásától, igen gyakran hathatós politikai támogatást kapnak azoktól a termelői, valamint munkavállalói csoportoktól, amelyek — mivel csupán korlátozottan piacképes termékekkel, készségekkel és ismeretekkel rendelkeznek — érdekeltek a verseny korlátozásával járadékszerzési lehetőségeket teremtő állami szabályozás fenntartásában.

Komoly empirikus és teoretikus bizonyítékok szólnak továbbá amellett, hogy a járadékszerző csoportok és elosztási koalíciók térnyerése aláássa a hosszú távú gazdasági növekedés feltételeit, mert csökkenti az új technológiák adaptálásának képességét, és rontja a források újraelosztásának esetleg szükséges változtatásának feltételeit.

Betekintés: A nemzetközi pénzügyi rendszer alapvonásai

Egy adott nemzet gazdaságpolitikai, szabályozási lépéseinél nem szabad figyelmen kívül hagyni a szabad tőke, munka, pénz áramlásából fakadó hatékonyságnövekedést, és ezt együtt pénzügyi rendszer nézet mérlegelni az adott pénzügyi rendszer nézet, országrész termelési, szolgáltatási, foglalkoztatási potenciáljának esetleges csökkenésével és más lehetséges társadalmi vagy gazdasági hatásokkal. Nem tagadjuk, hogy a pénzügyi piacok fejlődése új — az egyes államok vagy nemzeti szabályozó hatóságok szintjén — veszélyforrást teremt.

Ezekre a veszélyekre, a spekulatív buborékok kialakulásától az óriásbankok megroppanásáig, a kormányok kétféleképpen reagálhatnak. Vagy együttesen lépnek föl és alkotnak meg — a bankok számára előírt minimális tőkekövetelményekhez hasonló — globális érvényű szabályokat a gazdasági szereplők számára, vagy pedig — ismét csak együttesen cselekedve — olyan globális gazdasági környezetet hoznak létre, amely prudens magatartásra és önszabályozásra ösztönzi a piaci szereplőket.

A nemzetközi cselekvés természetesen szembe kell hogy nézzen a kollektív cselekvés ismert csapdáival, a koordinációs problémákkal és a potyautazás ilyenkor szokásos jelenségével. Összefoglalás A pénzügyi közvetítő intézmények léte, fejlődése, működésének stabilitása fontos pillére a gazdaság fejlődésének, egyensúlyának.

Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni! A nemzetközi pénzügyi rendszer alapvonásai 1.

A közérdek megragadása nem egyszerű, de a legritkább esetekben volt csak az, és ezért ezek a kérdések nem misztifikálásra, hanem magyarázatra szorulnak. Úgy gondoltuk, hogy a pénzhasználattal, a pénzügyi innovációval kapcsolatos új keletű viták alapját adó állítások szétválogatása, normatív és módszertani hátterük bemutatása és napjaink pénzügyi fejlődésének funkcionális magyarázata segítségünkre lehet a félelmek tárgyának jobb megértésében.

Tisztában vagyunk azzal, hogy sokak számára nem tudtunk megnyugtató magyarázatokkal és előrejelzésekkel szolgálni, de reményeink szerint írásunk segíthet abban, hogy a pénzügyi evolúcióval és a pénzügyi rendszer szabályozásával kapcsolatos vita tárgyilagosabb, racionálisabb és konkrétabb legyen.

Jegyzetek A fenti esszé egy hosszabb tanulmány főbb gondolatait foglalja össze, mely a Közgazdasági Szemle augusztus—szeptemberi számában jelenik meg. Abban a számban, mely társszerzőnkre, Csontos Lászlóra emlékezik, aki napjaink magyar társadalomtudományának egyik legkiemelkedőbb gondolkodója, tanárszemélyisége volt.

Tanulmányunkat hárman kezdtük el írni, de sajnos Pénzügyi rendszer nézet már nem lehetett közöttünk, amikor befejeztük. Az első kéziratok elkészítésében még pénzügyi rendszer nézet részt vett, de a végső változatot már nem láthatta, így azért a felelősség kettőnket terhel. T-Twins, Budapest,