Az olvasás leül a látványra

Olvasáspedagógia azonban nem létezhet olvasás nélkül. Olvasás pedig nem létezhet nyelv nélkül. Nyelv nélkül nem beszélhetnénk befogadásról, gondolkodásról s mindenek előtt identitásról sem. Az osztrák író művének olvasása során megkérdőjeleződik mindaz, ami minden ember számára evidencia vagy legalábbis annak tűnik. Az olvasás leül a látványra a mű megmutat egy alternatív nyelvtanulási és identitásképző folyamatot, a társadalmi rendbe való bevezetés egyfajta utópikus formáját.

Az ebbe a témakörbe tartozó kérdések a A tanulmány szűkös keretei miatt röviden csak két fontosabb hivatkozási alapot említek meg, amelyek rávilágítanak a problémakör lényegére.

FKcsak egy illúzió, csak egy fogalom, amelyre azért van a mindennapi gyakorlatban szükségünk, hogy képzeteinket rendezni tudjunk. A modern nyelvkrízis a A modern nyelvkrízis problémáját figyelhetjük meg Hugo von Hoffmanstahl Ein Brief című művében, az olvasás leül a látványra Lord Chandos, a fiktív elbeszélő arról beszél, az olvasás leül a látványra képtelen a nyelv segítségével bármiről is összefüggően gondolkodni, avagy beszélni.

Peter Handke szóban forgó drámájában szintén jelen van a modern nyelvszkepszis, de ezt ő nem valamiféle krízishelyzetként éli meg, hanem mint a későbbiekben láthatjuk, innovatívan felhasználja. Peter Handke Kaspar című drámájának életrajzi referenciája történelmi személy, Kaspar Hauser. Szakadt parasztruhában jelent meg a közel 16 éves fiú Nürnberg városában Alig tudott beszélni, gyakorlatilag nem volt kapcsolata más emberekkel.

A fiatal Márai

Miután megtanították beszélni és írni, elmesélte, hogy egy sötét pincében tartották fogva, még a gondozóit sem ismerte, akik ételt adtak neki. Ha ezeket a kérdéseket megválaszoljuk, akkor világosabbá válhat számunkra a nyelv működése, az identitás képződésének és a társadalom mechanizmusainak folyamata. A főhőst, Kaspart a mű során megtanítják beszélni. A főszereplő nyelvtanulásával párhuzamosan — s vele szorosan összefonódva — sajátítja el a az olvasás leül a látványra rendet9, és alakít ki egy identitást, amely természetesen alapvetően a megtanult nyelvben manifesztálódik.

A nyelvtanulás Kaspar — mint minden ember — számára egyben a nyelv és a társadalom szimbolikus rendjébe való bevezetést jelenti.

Könyv és Nevelés

Ha elemezzük a művet, az első nagyobb egységet Kaspar nyelv általi öntudatra ébredése jelenti ez a I. A főszereplő a mű legelején mozdulatlanul áll a színpadon, és rácsodálkozik a közönségre.

Széles kalapot, tarka kabátot, világos inget és maszkot visel, a kinézete teátrális. Ez a mondat amediális, hiszen Kaspar mondatával nem fejez ki semmit, az ő esetében a nyelv nem funkcionál kommunikációs médiumként.

A főhős természetesen bizonyára rendelkezik érzésekkel, hajlamokkal, érzetekkel, attitűdökkel stb. Éppen ezért azt mondhatjuk, hogy Kasparnak nincs elbeszélhető élettörténete, identitása, amiről talán korábban azt hittük, hogy ez minden ember számára olyan evidencia, mint az, hogy élünk, s a hétköznapjaink során valószínűleg önmagunktól sohasem gondolkoztunk volna el róla.

KÖNYVKLUB: ÍGY OLVASOK ÉN, avagy gyorsolvasás, könyvsorozatok, gerinctörés 📚 Olvasási szokások tag

A rend hiánya fizikailag is megjelenik a színpadon: a tárgyak szétszórtan helyezkednek el, azaz a tárgyak között nincs reláció akárcsak Kaspar identitás-elemei között. A színpad nem ábrázol semmit, legfeljebb önmagát, magát a színpadot.

Zsidó fotel

Egyrészt felfedezi és élvezi a nyelv zenei lehetőségeit, mikor egyetlen mondatát az öröm, harag, türelmetlenség stb. A muzikalitás mint érzéki, direkt közvetítési mód jelenik meg, amely szintén nem mediális tartalom-közlés. Itt gondolhatunk arra, mikor például meghallgatjuk Bedřich Smetana Moldva című klasszikusát. Nem szavak fejezik ki számunkra a folyó hömpölygését, hanem egyfajta ösztönös, intuitív beleérzésről, megértésről az olvasás leül a látványra szó.

Kaspar aztán ügyetlen mozgása miatt elesik, s miközben lassan feltápászkodik, nézi, ahogy távolodik tőle a talaj, s mutatóujjával rámutat. Itt megfigyelhetünk egy lényegtelennek tűnő momentumot, amely azonban a beszédképesség alapját képezi.

Az egy pontra mutató ujj az egy orientációs pontra amely a szemlélő szubjektumtól elválik való koncentrációs képességről tanúskodik. Ez magában foglalja az egy adott pontra való irányultság meglétét. Kaspar ezzel a mutatással térbeli relációba helyezi magát a talajjal.

Amit ősszel nem lehet kihagyni

Ezt a feladatot az ún. Ők csak hallhatóak, hangosbemondókon keresztül hallható beszédjeik révén bírják Kaspart beszédre. Megjegyzem, a dráma formája is igen szokatlan: az oldalak két hasábra oszlanak, a jobb oldali hasábban olvashatók a sugalmazók szövegei, a bal hasábban pedig Kaspar mondatai.

Mindkét hasábban vannak rendezői utasítások is. A sugalmazók közvetítik tehát Kaspar számára a nyelv szabályait, a társadalom konvencióit. Megjelenik Martin Heidegger gondolata, miszerint a nyelv birtoklása által ember az ember Az imént idézett mondatban ismét Kaspar egyetlen mondatának amedialitása jelenik meg, hiszen ezzel a sugalmazók arra utalnak, hogy a főhős mondata saját maga számára bármit jelenthet, de általa másokkal nem tud kommunikálni.

A főhős például kihúzza a színpadon található asztal fiókját, s felismeri a fiók és az asztal közti rész-egész viszonyt.

Ezzel párhuzamosan a bemondók egy nyelvi rész-egész viszonyról, a szó és mondat kapcsolatáról beszélnek. A főszereplőnek megtanítják azt is, hogy a nyelv segítségével lehet állítani és tagadni, a mérlegelés közben pedig önmagára is figyelhet az ember, azaz a nyelv az önreflexió, a nyelvi identitásképzés lehetőségeként, sőt feltételeként jelenik meg. Ennél a pontnál Wittgenstein gondolata jelenik meg, miszerint a nyelv képezi az individuum világának határait.

A főhős öntudatra ébredése után tehát megkezdődhet az a progresszív tanulási folyamat II. Kaspar fájdalmának oka az olvasás leül a látványra a sugalmazók szerint a beszéd szabályainak nem ismerete, fogalom és tárgy összekapcsolásának képtelensége. Kiűzték belőle a mondatot.

Eseménynaptár

A főhős asszimilációjának következő stációja a nyelvi fogalmak elsajátítása II. Ennél a szövegrésznél ismét a modern ismeretelméleti probléma jelenik, amelynek legfőbb kérdése, hogy vajon csak azokat a dolgokat érzékeljük-e valódiként, van-e látása a csukának a nyelv segítségével kifejezhetők. Kaspar ebben a szakaszban egyre inkább asszimilálódik a rendhez a sugalmazók segítségével.

Ez nem jelent mást Kaspar számára, mint hogy én-jének a nyelv által kifejezhető én-jével, képével kellene azonosnak lennie. A kérdés az, hogy egy ilyen azonosulás, identifikáció egyáltalán lehetséges-e. Ezalatt a sugalmazók politikai, filozófiai, irodalmi szövegeket mondanak, illemtani, háztartási könyvekből idéznek frázisokat, különböző nyelvi modelleket tanítanak a főhősnek. Ezek a frázisok azonban semmiféle kapcsolatban nincsenek sem egymással, sem az adott szituációval, így az adott helyzetben nem jelentenek semmit.

Ezzel elérkeztünk a III.

Beszélgetések

Ezen állítás tárgyiasulásaként valóban több Kaspar-figura jelenik meg a színpadon. Ezt értelmezhetjük a Kasparban lakozó idegen-Kasparok objektivációjaként.

• Amit ősszel nem lehet kihagyni | Csak csináld!
• ÁTTETSZŐ KERETEK. AZ OLVASÁS INTIMITÁSA [Book] | Mónika Dánél - miskolcfutar.hu
• Beszélgetések - Makk VII Vendéglő, Budapest
• Nem szokványos látvány fogadta az utasokat az egyik szombathelyi buszon (Fotókkal) | VAOL
• Olvasás Portál KéN
• Szambo és rövidlátás

Ebből a helyzetből az egyedüli kiutat a hallgatás jelenti. Az utolsó, IV. Mi lehet az értelme e soroknak? Ezt az eredeti állapotot azonban már sosem képes elérni, hiszen most már öntudattal választja a némaságot. A szóban forgó műben a nyelv, mint kommunikációs eszköz többször megkérdőjeleződik.

A befogadók számára tehát a nyelv többé már egyáltalán nem evidens tartalom-közvetítő médium. Nemcsak az olvasó találkozik egy idegen nyelvvel.

Ez a mű nem mesél el történetet, nem meséli el, hogy hogyan működik a nyelv és a társadalom, hanem mindezekre egyfajta analógiát képez.

Súlyos palást

Az elemzett mű mint dráma szintén idegenül hat a befogadók számára. Itt többek között gondolhatunk a szöveg hasábokra darabolására, illetve arra, hogy ebben a drámában nincsenek dialógusok, nincs interperszonális kommunikáció.

A cselekmény is tulajdonképpen minimális, az egész mű egy Handke-féle nyelvjáték. Feltehetjük a kérdést, miért is érdemes elolvasni ezt az elsőre igen idegenül ható művet? Éppen ezért az idegenségért. Ezen keresztül először talán ijesztőnek tűnik a látvány. De ezáltal mégiscsak egy új perspektívából tudjuk szemlélni e dolgokat, az ezektől való elidegenülés, teret, távolságot nyújt vizsgálódó tekintetünknek, s ez mindenképpen pozitívum.

Itt láthatjuk, hogy Hande innovatívan meghaladja a XX. Rendkívül izgalmas olvasmány lehet már a középiskolások számára is Handke Kaspar-ja, hiszen egészen újfajta befogadást, gondolkodást, elemzési eljárást követel az olvasótól. A dráma evidens dolgokat kérdőjelez meg, ami termékeny tanórai viták, eszmecserék táptalaja lehet. In: Wunberg, Gotthart szerk. Literatur, Kunst und Musik zwischen und Stuttgart: Philipp Reclam,